Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1881

1881. június - Oldalszámok - 11

II nnl és hivatalból meg nem kiildi, ugyanazon büntetéssel sujtassék, a minő van kiszabva arra, ki más felekezetbőlit életkora 18—ik évének betöltése elölt az 1868: Lili t. cz. 12-ik §-a ellenére egyházába fölvesz. — Azóta a római egyház püspöki kara is tanácskozott s bár tanácskozásai nem nyilvánosak, még is a szárnyaló hirek szerin! a kormányhoz intézett emlékirat lett annak eredménye, melyben azt kérik, hogy legyen iránytadó jövőre a kir. tábla ítélete, mi más szavakkal annyit tesz. hogy legyen szabad ezentúl is ellenünk indított hadjáratuknak büntetés nélkül folytathatása. Én bízom a törvénythozók és a kormány bölcsességében, igazságosságában. jogérzetében és hazaszeretetében, bízom abban, hogy törvény állal s az előre haladó kor kívánalmainak megfelelőleg rendelkeznek és szabályozzák a felekezetközi viszonyokat s nem engedik, hogy a felekezelek egymással szemben azon természeti állapotban legyenek, melyben az erőé a diadal s a gyengébb fél védetlenül dohatik oda az egyenlőtlen küzdelemben az erősehb félnek martalékául. Nem hagyhatom itt emütellenül. hosy a tatai plebánus. ki a fölebb közölt adatokból láthatólag épen nem excellál a haza törvényei iránti tiszteletben. a tatai helv. hilv. lelkészt mint törvénysértőt, csendháborítót panaszolta he püspöke általi közvetítettségben azért, hogy reformált apa és róm. cath. anya közt az 1868: Llll-ik t. cz. szentesilése előtt kötött vegyes házasságból 1869—ik évben szuletelt fiu gyermeket — ha bár az apa reversálist adott, még pedig a házassági szerződésben, s a fiu a róm. egyház hitelveiben növeltetelt és már áldozott is, még is az anya halála után ki vetet vén az az apa által a róm. kath. iskolából — fölvette a helv. hilv. iskolába, és olt hitoktatásban részesili. — E följelentésből — melyet a püspöki kisérő levél támogat — világosan kitűnik, hogy a Clerus az 1868-ik évi Llll-ik t. cz. elölt kötőit vegyes házasságokban a felektől kicsikart reversalisokat érvénvesekül kívánja tekintetni, ha bár nem tudnak is idézni orsz. törvényt, mely azok érvényességét sanclionálta volna, s az 1868: Llll-ik t. cz. határozottan kijelenti, hogy azok ezentúl is érvénytelenek. Ez az ezentúl ís megérlelhetné a vádemelökkel. hogy ez elölt is érvénytelenek voltak azok. — Hivatkozik a följelentés az 179°/, : XXVIik t. czikknek az azt alkotók figyelmét tán ki is került azon dislincliójára, hogy míg olt. hol az apa római catholicus, határozottan jelenti, hogy, ..Proles illius religionem sequanlur."' addig, ha az apa protestáns, csak megengedi, hoay: ..Proles masculae Patris religionem sequi possinl'\ . . . s ebből okoskodva azt következteti, hogy csak is követhetik, de nem kötelesek azt követni, és ha az apa téritvényt adás által lemondott a törvény 2*