Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1880

1880. április - Oldalszámok - 93

93 7 frt 36 kr, Sz. Mihály 3 frt 87 kr. M. Sz. György 5 frt 14 kr, Sz. Balhás 25 frt 90 kr, Simontornya 5 frt 50 kr, Soponya 23 frt 54 kr, Tácz 5 frt 50 kr, K. P. Bogárd 10 frt, Bozsok 1 frt. Nem adakoztak: M. Almás, Csákberény, Kenesse, Keresztes, M. Komárom, N. Ladány, Küngös, KisKovácsi, főösszeg: 336 frt 51 kr. b) komáromi egyh. megyében: Hév-Komárom a szegedi egyháznak 80 frtot. Ugyancsak R. Komárom a szinte viz által károsodott miskolczi ref. egyháznak is küldött 100 frt 80 krt. Rév-komáromi egyház szeretet és részvét adománya e szerint 180 frt 80 kr; a komáromi egyh. megyében pedig 480 frt gyűlt a város és a gyülekezet s lelkész részére. A többi egyh. megyéből sajnos — de való, nem érkezett be jelentés, pedig arról, hogy ugy Miskolcz mint Szeged részére küldtek hiveink szeretet adományi, biztos tudomásom van s ezen adományoknak értékét emeli azon körülmény, hogy egyházunk tagjai ugy Miskolcz mint Szeged részére a polgári hatóságok által kibocsátott iveken is adakoztak. Nekünk protestánsoknak kik állami dotatio hiányában önerőnkkel tartjuk fenn egyházainkat, lelkészi s tanitói lakainkat, alsó és felső népiskoláinkat, fedezzük az egyh. megyei, kerületi, tanügyi bizottsági, conventi gyüiésezésekhez szükségelt költségeket, kik nem csak cultusunknak, hanem magának az államnak culturális érdekeit is milliókra menő évi kiadásokkal saját adakozásainkból, önmegadóztatásunkból fedezzük: az is osztályrészünkül jutott, hogyha oly vidékeket sulytanak a természet csapásai, melyeken egyházaink vannak, nemcsak az ottani köznyomor enyhítésére adakozunk polgári úton, mint honpolgárok, hanem ezen fölül az ottani testvéregyházakat elpusztult középületeik újra fölemelésében segítő erős akarattal e czélra is megnyitjuk erszényünket mint protestánsok, s jutalmunkat csak is öntudatunkban találjuk fel a hozott áldozatokért, melyek saját körünkön kívül eső közegektől észre sem vetetnek, s annál kevésbbé méltányoltatnak. Egyháztársodalmi téren a lelkészek, gondnokok s presbyteriumok hivatvák a haladásnak, közjót munkálásnak vezérlobogójával elöljárni, a hitéletet folytonos élénkségben, tevékenységben tartani, az erkölcsök tisztasága, a jó rend fentartása felelt őrködni, minden szépre — jóra — nemesre a vezérletük alatt álló gyülekezeteket szóval — tettel — utánzásra buzdító jó példaadással föllelkesíteni, buzdítani, a szeretet és részvét szent érzelmét a kihalás ellen óvni s áldón ható, könyüket törlő, nyomort enyhítő nyilatkozhatását — tettekben megdicsőülését, áldozatok hozatalában nyilvánulását előmozdítani, szóval odahatni, hogy a protestánsok legyenek szent nép és királyi papság, legyenek ne csak névvel hanem tényleg is nagymesterünknek az ur Jézusnak felvilágosodott, előre törekvő, a haladó kor-