Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1880
1880. április - Oldalszámok - 84
8 4 musnak, melyből a közigazgatási költségeket fedezhetnénk: a cult. ministerium általi közvetítettségben megkeresendőnek vélem a pénzügyministeriumot az egyh. kerületi s egyh. megyei — különben is csekély s a szükségletet nem fedező — tőkék kamatainak, mint közigazgatásunkra fordított összegeknek az adózás terhe alól fölmentetése végett. E tárgyban a vall. és közokt ministerhez felirat készítendő, megbízatván annak elkészítésével Molnáu B. ker. jegyző úr. Egyes gyülekezeteink közül állandó tökével kevés rendelkezik. A nagyobb rész híveinek hitbuzgóságából, áldozatkészségéből, évi adóból, közmunkából tartja fenn magát. A gyülekezetek nagy része az építkezéseket is vagy közmunkával szerzett évi jövedelméből, vagy az egyh. tagokra birtok aránylag kivetett adóból eszközli. Vannak azonban oly egyházaink is, és épen a fényesek, melyek sem közmunkát nem vállalnak, sem a tagokat meg nem adóztatják, ha a szükség kényszerítő hatalma, vagy a hiúság — a tündökölni akarás csábja folytán építkezésekbe sodortatnak, hanem hozzányúltak azon tőkéhez, melyeket vallásosabb s egyháziasabb érzületű őseiknek hitbuzgalma az egyház jövőjének biztosítása végett teremtett, nem respectálva gyakran még azon határozottan kitűzött czélt sem, melyre az alapitványozások történtek, s elkedvetlenítve ily lelketlen eljárásuk által azokat, kik örömmel hoznának az egyházi élet oltárára áldozatot, ha attól nem kellene tartaniok, hogy áldozatuk kárba vesz az alapítók intentióit tiszteletben nem tartó testületnek kezelése alatt. Óhajtandó lenne, hogy oly helyeken is, hol nincsenek nagyobb áldozathozatalra képesített, alapítványokat tevő hitsorsosaink, az egyháztagok évi díja ugy vettessék ki, hogy annak egy része fölöslegül maradván, az egyház jövője biztosithatásaért mint soha el nem költhető alap tökésítlessék. Ha ily tőkét teremt minden egyház, mely kamataival s a buzgó hivek kegyes adományaival évről évre önmagát növeli és szaporodik, akkor nem kell félni az egyháznak elsülyedésétől és enyészésétöl akkor sem, ha a mostani élő töke (az adót fizetők száma) bármely ok következtében alá száll. Ha ily irányban századok előtt történt volna intézkedés, mily sok egyházunkat lehetett volna megmenteni és biztosítani nem csak a protestántismus, hanem a magyar nemzetiség részére is, mely egyház tagjai (még a nevezetes Komjáth-é is Nyitra vármegyében) mikor megszűntek reformátusok lenni, elvesztették magyar-nemzetiségüket is, beolvadtak a sláv- oláh- vagy német faj közé, s csak is családi neveik maradtak magyarok. A b. somogyi egyh. megyében a jövő biztosítására töke gyűjtés által irányzott munkásságnak örvendetes jelei mutatkoznak. Hobol, Dombó, Kis-Dobsza, Szent-Benedek, Beleg — ez utóbbi által felmutatott szép pél-
