Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1880

1880. szeptember - Oldalszámok - 24

24 316. Fecser Lajosnak az 1875/6 tanévben a roárom.-szigeli állami lanitóképezdében kiadott III. oszt. bizonyítványa állítólag elveszvén : a vall. és közokt- minislerium, f. évi jul. 2, 18126 sz. a. tudatja püspök úrral, hogy az, semmisnek nyilváníttatott, s nevezett részére f. évi jun. 10-én 445. sz. a. annak jogérvényes másodlata szolgáltatott ki. Köröztetvén tudomásul följegyeztetik. 317. A vallás és közokt. minislerium, püspök urnák, a soponyai vallás sérelmi ügyben f. évi máj. 19-röl 3339 sz. a. felterjesztésére — f. é. juliushó 5-én "16068 szám alatti leirata és az ügyiratok kapcsában esetleg netáni észrevételeinek meglehetése végeit közli püspök úrral, miszerint a nagy lánghi r. kath. panaszlott plébános a tőle bekivánt és a sz.fejérvári püspök felterjesztésével bemutatott nyilatkozata szerint, a két rendbeli vegyes házasságból született figyermekek illetéktelen keresztelése s a stóla át nem szolgáltatása illetve: illetéktelen temetés miatt hibázott ugyan lelkészi ténykedésével, de roszakaratulag törvénysértést nem követett el. Ennek kapcsában olvastatott püspök urnák, imént érintett leiratra f. évi juliushó 10-én kelt válasz feliratának másolata, melyben, az országos törvények által kijelölt álláspontra helyezkedve kinyilatkoztatja püspök ur, hogy ez : több a hibánál, kifolyása az állam által megállapított s országszerte híven követett azon rendszernek, melyet a plébánosok, fensőbb egyházi hatóságaiktól nyert utasításaik folytán követni tartoznak s melyet szemelött tartva, az ország törvényeit csak ott és annyiban respectálják, a hol és a menynyiben azok a clericalis érdekkel, a fensőbb egyházi hatóságaiktól, melyeknek központja Róma vett rendeletekkel összeütközésbe nem jönek. — Felekezetközi elszomorító viszonyokból számos példa illustrálja, hogy a clericus előtt amint a vallásügyi törvényeknek nincs semmi tekintélye ugy esketések, keresztelések és temetések alkalmával, a protestánsok hátrányára lábbal tapodja azokat. — S mert a nagy-lánghi eset nem áll elszigetelten, mert ez minden egyházban s minden ily nemű eset előfordulásakor rendszeresen ismétlődik, — azért nem vádolja püspök ur roszakarattal csakis a nagy-lánghi plébánost, mert ő egy rendszernek enged, mely szemben áll, az állami nagy hatalommal, arculveri a törvényhozás jogosult factorai által alkotott orsz. törvényeket, s a mely rendszer ellen szerinte vagy nem tud, vagy tán nem is akar, védekezni az államhatalom, mert ha akarna, akkor (a mint ezt a dunántúli e. kerület 1873. évi novemberi k. gyűléséből a vall. és közokt. minister úrhoz intézett feliratban kérte) sanctíot adna a vallásügyi törvényeknek s a törvénysértők büntetése által tenné lehellenné jövőre az ország törvényeinek lábbaltapodását. A szőnyegen forgó törvénytsértő eljárást, — szerinte — csak akkor lehetne tévedésnek tar-