Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1879

1879. június - Oldalszámok - 97

97 miszerint a magyar ev. ref. egyháznak azon törvény által biztosított, gyakorlat által szentesitett, s nagy méltóságodnak 1879. évi 1007. számú leiratában minden megtámadás ellen védelmezni ígért jogával ..miszerint tanítóit szabadon maga választhatja és elbocsáthatja: nincs teljesen öszhangzásba hozva s a zsurlódások megelőzéséhez megkívántató világossággal és részletességgel kifejtve az 1875. XXXII-dik türvényczíkknek felekezeti tanítóink nyugdíjaztatására vonatkozó intézkedése. Mivel pedig ezen hiányos és homályos intézkedés folytán önkormányzati jogaink a nagyméltóságú vallás és közoktatási minisztérium által sokszor akaratlanul is sértetnek, más részről féltett egyházi önkormányzatunk védelme érdekében általunk a nagyméltóságú minisztériumnak talán illetékes eljárása is akaratlanul nehezítetik: szükségesnek látnánk nagyméltóságoddal egyetértőleg oly módozatnak megállapítását, mely mindkét félnek jog sérelme nélkül iskolatanitóink nyugdíjazásának ügyét elvileg szabályozná s az erre vonatkozó eljárás módját megállapítaná. Nagyméltóságú Miniszter Ur! mí azon véleményben vagyunk, hogy minden zsurlódásnak eleje vetetnék, ha abban történnék a megállapodás miszerint: a) az 1875. XXX11. t. cz. 107. §-ában 1. 2. szám alatt felemiitett esetekben felekezeti tanítóink nyugalomba helyezése felett, akár a kir. tanfelügyelőtől, akár felekezeti hatóságunktól tetessék arra nézve indítvány, saját egyházi hatóságunk végérvényesen határoz. Az illelő egyházi hatóság köteles ezen határozatát az egyházkerület elnöksége utján a nagyméltóságú magy. kir. vallás és közoktatási miniszter úrhoz felterjeszteni, ki azt tudomásul vévén, annak hivatalos felülbírálása nélkül intézkednék az iránt, hogy az illető tanítónak az állami tanítói nyugdíjalap terhére leendő tettleges nyugdíjba lépésének szüksége és jogosultsága felett, az 1875. XXXII. t. cz. 40. §-ában életbe léptetett vegyes bizottság határozzon. b) Az 1875. XXXII. t. cz. 12. §-ában felsorolt bűntény, hanyagság s erkölcsi kihágás fegyelmi tekintetben való megítélésére és elbírálására egyedül saját egyházi törvényszékeink mondatnak ki illetékeseknek saját tanítóinkra nézve, mely törvényszékeinknek elmarasztaló Ítéletei azonban az egyházkerületi elnökség utján a nagyméltóságú magy. kir. vallás és közoktatási minisztériumhoz tudomás vétel végett felterjesztetnek, de sem a minisztérium, sem az 1875. XXXIÍ. t. cz. 40. §-ában szervezett vegyes bizottság által felül nem biráltathatnak. Ugyhisszük, hogy ezen két pontban foglalt javaslatunk. midőn egyrészről azon jogunkat „hogy tanítóinkat magunk választhatjuk és elbocsáthatjuk" biztosítja, más részről megegyez az 1875. XXXII. t. cz. szellemével, a mely 11. §-ában kimondja. hogy kényszeritett nyugdíjazás csak az illelő főhatóságnak 13