Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1878

1878. június - Oldalszámok - 5

5 Ezek szerint a bizottság Németh Jstván, Peti Lörincz, Mozsonyi Sándor, Varga Lajos, Ilorvíílh Endre atyafiakat püspöki felavatásra bocsátandóknak vévéleményezi; Bogyó Károlyra nézve pedig a felavatás elkerülhetlen szükségessége kimutatva nem levén, a felavatás ennélfogva kérdésessé válván: e kérdésnek eldöntését az egyházkerületnek hagyja fen. Mely jelentés folytán Németh István, Peti Lörincz, Mozsonyi Sándor, Varga Lajos, Horváth Endre iljn atyafiak felszentelése azonnal, — Bogyó Károlvé pedig csakis Nagy János barsi esperes úrnaki a ker. gyűlést ez ifju atyafi felavatásának elkerülhetlen szükségességéről biztosító nyilatkozata után határoztatolt el. Mely felavatási ünnepély, a mindjárt kezdődött isteni tisztelet alkalmával, és püspök utáltai előzőleg kinevezett veszprémi esperes Csonka Ferencz úr szép és lélekemelő szónoklata bevégzése után, fényes egyházi közönség jelenlétében, főpásztori kenetes beszéd és ima által, esperesi segédlettel eszközöltetvén, a hat atyafinak papi oklevele, bizonyítványaik kapcsában, kiadatni rendeltetnek. 2. Nagy János barsi esperes ur előadásából értesült az egyh. ker. gyűlés, miszerint theol. tanpályáját Sárospatakon végzett, s annak bevégezte után, ugyanott, azonnal kibocsáttatást nyert, s jelenleg a barsi e. megyében káplánkodó Juhász Lajos úr, alig egy évi segédlelkészkedése után. a nélkül, hogy felavatására szükség volna. — tehát e. kerületünk statumának figyelmen kivül hagyásával, Sárospatakra ment magát felavatatandó. Minthogy statumaink ily módoni kijátszása leginkább oly czélból történik, hogy ez által e. kerületünk főiskolájáhan végzett, ennek szabályait megtartani köteles, és igy mind a tanpálya bevégezte után egy évi készületi időt tölteni , mind pedig a felavatási vizsgára többször, esetleg évekig várni kényszerült ifjaink, a más e. kerület intézeteiből kikerült, s annak szabályai szerint várakozni épen nem köteles káplánok által megelőztessenek; hogy tehát ily eljárás, által se egyházkerületünk statumai ki ne játszassanak, se pedig e. kerületünk intézetében végzett lelkészjelöltjeínk ok nélkül háttérbe ne szoríttassanak : ezennel határoztatott, hogy a más e. ker. intézeteiben végzett, de kerületünk testületébe átlépett s körünkben működő segédlelkészek kötelesek minden tekintetben statuinainkhoz alkalmazkodni, s ha ilyenek, az imént jelzett czélból, a nélkül, hogy a sorrendben első káplánok volnának s felavatásukra elkerülhetlen szükség volna, más egyház kerülethez felavatásra mennek; visszajövetelükkor csak most belépetlekül tekintetnek, s a kápláni sorrendben az utolsó helyet fog-