Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1878

1878. június - Oldalszámok - 26

26 értésökre adni, hogy az egyházat tűzvész esetén érhető minden kárért azok felelősek, kiknek értetlensége a biztosítást megakadályozta. 4. Sok egyházban a közmunka vállalás (aratás, kaszálás, kőfejtés és hordás, favágás- és hordás országútra kavicsvitel stb.) jelentékeny jövedelmi forrást képez, főleg építkezések alkalmával ily munkák jövedelméből fedeztetnek a kiadások. Dicsérendő buzgalmat tanúsítanak e téren a inezőföldi, b. somogyi egyházak, s óhajtandó, hogy e nemes példa más egyházmegyékben is követésre buzdítsa egyházainkat. Az árnyoldalakat nem mutattam fel, csakis a fényoldalt tüntettem föl az egyh. kerületünk életéből. Pedig—fájdalom, van árnyoldala is, mely döbbentőn setét s egyes egyházainkat — ha híveiben föl nem élénkül a vallásos buzgalom áldozatkészség, a kötelmek teljesítésére lelkesítő s képesítő erős akarat: a végromlás örvényébe sodorják be. Bezárom superintendensi jelentésemet azon óhajlással, vajha mához egy évre az árnyoldaloknak végkép eltűnéséről vagy legalább szűkebb térre korlátoltságáról lehetne értesíteni a főt. egyh. ker. közgyűlését. Én Isten szent lelkét kérem a gyülekezetekre, hogy annak pünkösli ereje által a hivek át hatoltatván, a közöny, értetlenség, és a szórványosan bár — de csakugyan mutatkozó rosz akarat felett diadalmaskodjék az egyházi és iskolai közügyekért lelkesedés, a közjóért működésnek áldón hatását belátó értelmiség. a nagy-, dicső-, szent- és nemes célok elérhetéseért semmi áldozattól vissza nem riadó jó akarat. Úgy legyen! E jelentés első soraiban fájó árzéssel értesült a közjryülés azon szomorú körülményről, miszerint az állam és felekezetünk közti viszonyaink még ina sem örvendhetnek óhajtott javulásnak, — a menynyiben sérelmeink nemcsak nem orvosolvák, hanem inkább folytonosan szaporodnak — s mi legfájdalmasabb, — sérelmeink orvoslását még azon, a minisztérium kebelében működő, hitsorsosainktól sem remélhetjük, kik állásuk s vallási érdek közösségüknél fogva is hivatva volnának országgyűlési törvénycikkekben s kétoldalú szerződésekben biztosított jogaink egyéni s vallás- és iskolai autonomiánk megvédésére ; mely körülmény annál elszomorítóbb, mivel csorbított autonomiánk érdekében többször ismételt feliratainkban kifejezett sérelmeink nem csak óhajtott enyhülelet nem nyernek, hanem, — nyíltan elmondhatjuk— jogos kérelmünkre adott válasz leiratok mindegyikében egyegy sarkalatos egyházi- és iskolai jogunk megsértése czéloztatik. Megható szavakban ecseteli továbbá püspök úr azon nagy veszteséget, mely b. e. Nagy Mihály püspök s kir. tanácsos úr halálából érte e. kerületünket. Néma csend foglalta el a termet-, bánat- és