Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1878

1878. június - Oldalszámok - 17

17 földtani társulatnak rendes tagja közszeretetet és becsiilést vivott ki. Érdemei legfelsőbb helyen elismertettek és méltányoltattak. Királyi tanácsossá neveztetett ki a Felség által, majd később Deák Ferencz gyógyításánál tanúsított az önfeláldozással határos fáradozásaiért a sz. István rendnek kis keresztjével diszíteltetett fel. 1867-dik évben a magyar kormány szervezvén a közegészségügyi tanácsot, ennek einökeül öt nevezte kí. A betegeknek és szenvedőknek — kik általa gyógyultak meg — valódi jóitevője volt. A szegényeket és ezek közt számos prot. lelkészi család tagjait, dij nélkül gyógyította. Egyedüli jutalma az öntudat s azoknak hálás elismerése, kiknek az egészséggel az életerőt, kedvet is visszaadta. Halála is hivatalos kötelme teljesítése közben lepte meg őt. Mint a jó katona fegyverrel kezében, úgy ő is betege mellett: a nyavalya ellen küzdve esett el. Hü volt mind halálig hivatásához, mely egyike a legszebb, legdicsőbb hivatásoknak. De hü volt egyházához is. E hűséget érdemei följegyzésével a dr. palánki egyh. megyének jegyzőkönyvei örökítették. Örökíti egyh. kerületünknek jegyzökönyve is. Elete áldás volt az emberiségre, áldás volt egyházára és épen ezért évek hosszú során át áldásban fog élni jó emlékezete. Porrészeit május 20-án temettük el Pesten. Óriási néptömeg, köztük az egyházi és politikai életnek számos kitűnősége, a minisztérium, képviselőház, az egész orvosi kar részt vettek a gyászünnepélyben. A gyásszal bevont udvaron Török Pál superintendens és pesti ref. lelkész tartott gyászbeszédet és imát azon ékesen szólással, és szónoki erővel, mely ez országszerte ismert főpapnak oly kitünőleg sajátja. A Rókus kórház elölt az orvosi kar vett tőle bucsut és a temetőben pedig Győry Vilmos ág. hitv. magyar lelkész, e költői lelkű hitszónok könyfiket elővarázsló, megható szép beszéddel búcsúztatta el azoktól kik szívének és lelkének oly kedvesek valának. A ravatalra letette koszorúját a kormány, a haza nevében, az orvosi kar nagy veszteségének jeléül. A koszorúk egész halmazát vitték a ravatalhoz az érdemet halálában is megtisztelő testületek és mindazon családok, melyeknek jóltevője, angyala volt. » * * Nagy Mihály és Kovács Sebestyén Endre mindketten az ismeretlenség homályából küzdötték fel magokat. Nem a születés, hanem saját érdemeik által emeltettek fel a valódi nagyságnak kitüntető magaslatára. Erősebbek és kiemelkedettebbek voltak lélekben, sem inint nyom nélkül mehetett volna el neveikkel az idő folyója. Müködésök tere most már bezáródott, tevékenységöket beszüntette a halál, testben nincsenek ők többé közöttünk , de lélekben egy lefolyt áldásos élet közhasznú eredményeiben itt 3