Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877
1877. május - Oldalszámok - 61
61 igazolását: egyúttal kéri püspök urat. hogy következő egyházakat: u. m. Verebély, Zala-Bél. Dömös, Csicsó, Madar, Lakszakállas, M. Soók, Küngös. Inota. Iíöveskálla.Litér, Monoszló és Szepezd, — dijkötvényeik beváltására utasítani szíveskedjék. Tudomásul feljegyeztetik. Az itt jelzett egyházak pedig — a menynyiben e kötelezettségeknek meg nem feleltek, az esperesi hivatal által komolyan felhivandók a díjösszeg beküldésére. — A lelkészeknek pedig kötelességükké tétetik, hogy espereseik utján a számvevőséghez terjeszszenek be szabatos kimutatást arról, hogy az 1876. és 1877-dik évben menynyi biztosítási díjt fizettek. hogy az a pénztárnoki hivatallal egyetértésben a legközelebbi e. ker. gyűlésen tegyen jelentést arról váljon a szerződésileg kikötött 20°/ 0-nak megfelel-é azon összeg, — mely a biztosító társaság által a püspöki hivatal útján a pénztárnokhoz által tétetett. 07. Olvastatott Matolcsy József zs. kisfaludy lelkész s h. somogyi egyh. megyei számvevő úrnak, — mint az 1876. év sept. havában tartott k. gyűlés jkönyvének 50 sz. alatt az e. kerület pénztárának rendezése tárgyában kinevezett küldöttség egyik tagjának — 1876 decz. 1-én püspök úrhoz intézett levele, melyben kéri püspök urat, hogy a küldöttség minél sikeresehb és alaposabb müködhetése szempontjából — kegyeskedjék részére téritvény mellett kiadni a főiskolának s kerületnek 1862 év ótai számadásait, valamint a tanárfizetésre kötelezett hátralékok pontos kimutatása czéljából másolatban egyházmegyénként a stipuláló egyházak neveit s az ezek által kötelezett összegek mennyiségét, — hogy a küldöttség összeülését előzőleg az összeállított adatok alapján, oly kész munkával állhasson elő, mely mig egy részről a bizottság munkáját könnyítendi; addig másrészről a fontos kérdésnek sikeres s czélnak megfelelő megoldását eredményezendi. Matolcsy József úr a gyűlés szine elölt kérelmétől visszalépett. 58. Olvastatott Botika Sándor somogymegyei kis-kovácsi illetőségű s a sárospataki tanodában VII. gymn. osztályú tanulónak Kun Bertalan tiszamelléki püspök úrhoz intézett azt kérelmező folyamodványa, hogy öt, mint szegény sorsú fiút, a dunántúli fiúk számára rendelt „Roboz'-'-féle alapítványban részeltetni méltóztassék. Ennek kapcsában olvastatott Kun Bertalan püspök úrnak püspök urunkhoz intézett átirata, melyben előadván, hogy folyamodó Botika Sándor tanulót, miután őt a legközelebbi vizsgák alkalmával személyesen megismerte s róla az igazgatóság utján is dicsérő nyilatkozatot hallott, a kérdéses alapítványbani részeltetésre méltónak itéli s ennél fogva kéri püspök urat, hogy nevezett ifjút — miután az ösztöndijjali rendelkezés joga a dunántúli e. kerületet illeti — ez alapítványra kinevezni méltóztassék.
