Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877

1877. október - Oldalszámok - 21

21 hette fel a miatt, hogy az előző évi államsegélyi összeg egyházkerületünknek adományozott része, az illetők kötvényeik és nyugtáiknak kellő időre s hiánytalanul be nem érkezése miatt az államkormánynyal ináig is el nem számoltathatott. Mely egyházi ügykezelésünket gyarló színben feltüntető jelenség továbbrai beszüntetése tekintetéből, ezennel egyenesén az espereseket teszi felelősekké az egyh. kerület, s meghagyja, hogy ezentúl az egyh. megyéikre eső összegekre vonatkozó kötvényeket illetőleg nyugtákat, az előirt szabályok szerint, az államsegély esedékes részének hozzájuk érkezésétől számítandó 1 hónap alatt hiánytalanul kiállítsák illetőleg kiállíttassák. Tisza Kálmán egyh. ker. főgondnok úr a Superintendens úrhoz küldött sürgönyében, mély sajnálatát fejezvén ki a felett, hogy ..közbejött események" miatt, legfőbb törekvése dacára sem jelenhet meg jelen közgyűlésünkön. A sürgöny tartalmát a közgyűlés is, viszonti mély sajnálatának kifejezésével veszi tudomásul. Jegyzette: Iáiii'in ently Sása (Sor. helyettesitett jegyző. .5fI. Olvastatott az unitáriusok egyh. kerületi főtanácsának főt. superintendens úrhoz intézett következő átirata: „Főtisztelendő Püspök úr! Az unitárius vallásközség egyházi képviselő Tanácsa testvéri szeretettel vette a dunántúli helv. hitv. egyházkerület 1877. máj. 27—jnn. 2-dik napján R. Komárom városában tartott közgyűlésének főt. püspök úr f. évi jun. 17-éről 2126. sz. levele kíséretében püspökünkhöz megküldött s általa bemutatott 70. jk. sz kivonatát, melyben vallásközönségünk is felhivandónak határoztatott, hogy a főt. tiszántúli ref egyh. ker. által indítványozott zsinattartás ötletéből, ugyanazon helyen és időben, a hol és a midőn a szóban levő zsinat megtartalik, kölcsönös eszmecsere s lehetőleg egyöntetű szervezkedés végett mi is egy zsinatra egybegyűljünk. A dunántúli helv. hitv. főtiszt, egyházkerület e felhívásával, bizonyára oly szép jelét adta ker. emelkedett szellemének, közelebről pedig egyházunk iránt viseltető rokonszenvének, hogy mi azért a legmelegebb köszönettel tartozunk s legyen meggyőződve a főt. püspök ur, hogy a testvéri szeretetnek és rokonszenvnek e nyilatkozatát a mennyire nagyrabecsiiljük, ép oly késszséggel és örömmel viszonozzuk; mert Krisztusnak, a mi közös urunknak és mesterünknek evangéliumából egy parancsolatot sem tartunk nagyobbnak s az emberiség jóllétét inkább biztositónak, mint ezt: ..Arról ismernek meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek."* ÜY érzülettel fogjuk azért a szóban levő felhívást jkönyveinkben megörökíteni, mert a mi magát a tárgyat illeti, ez idő szerint még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy arra