Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877
1877. május - Oldalszámok - 18
18 magas érdekeit s e mellett a lélekismeret szabadságáért vivott harcaival az ország jogaiért és alkotmányos életeért is kiizdvén, s ezeket biztosítván — e tekintetben is érdemesítette magát a haza iránt és igy méltó arra, hogy a valódi hazafiak tényleg is kimutassák iránta hálájokat s anyagi erőben emelése által a netán még jöhető küzdelmekre megacélozzák. De örvendetes esemény ez alapítványozás annyiban is, a mennyiben magyaroszágnak 11 protestáns egyház kerületét — melyek még eddig együtt soha nem üléseztek — testvéri érintkezésbe hozta ós a soha fel nem osztható, el nem idegeníthető alapítványnak közös birtoklása által testvéri érintkezésben is tartandja egymással, mely érintkezésnek ha nem is a hitcikkekben — mert ez lehetetlen, de legalább az egyházi kormányzatnak egyenlősítésében, egyesülés, közös célok felé egyesitett erővel egymást támogató testvéri érzelemmel törekedés és előhaladás lehet áldó eredménye. S valóban nehéz volna meghatározni, hogy ez alapítványozás értékének mérlegelésénél az anyagi erősödésben rejlő nyeremény e nagyobb, vagy pedig az a szellemi nyeremény, mely a scopae dissolutae-k összeköttetésében, az eddig egymástól elváltán élt, teljesen elkülönzött testvér felekezetnek és egyházkerületeknek egymáshoz közel hozatalában áll. De legyen bármelyik nagyobb, az kétségtelen, hogy mind a két nyereményt a nemes gondolkozású, emelkedett lelkű, nagy célokat kijelölő s azok elérhetéséhez a kellő segédeszközt is nyújtó alapítványozónak köszönhetjük. Én hát indítványozom, hogy a méltóságos Bárónak jegyzőkönyvileg elismerés és köszönet szavaztassék s neveztessék ki egyúttal egy tekintélyes küldöttség, mely hálás érzelmeinket, szívből jövő köszönetünket élő szóval is tolmácsolja a nagy alapító előtt. Örömmel jelzem azon örvendetes mozgalmat, mely a tiszántúli főt. egyh. kerületnek időszerű kezdeményezése folytán a zsinattartás érdekében megindult, s melyhez köztudomás szerint a tiszamelléki főt. egyh. kerület már csatlakozott Tekintve canonainknak elavultságát, az egyházkerületeket törvényesen és így állandóan összekötő kapocsnak hiányát, egyházi szervezetünknek befejezetlenségét, törvényes közeg nem léte miatt a magyar ref. egyh. akaratának kifejezhetlenségét s ott — a hol kellene, jogaink megóvása, érdekeinknek biztosítása végett döntő súlyai mérlegbe nem vethetését, sok sérelmeinknek — s tán épen ezen okból is nem orvosoltathatását: én részemről örömmel csatlakozom e mozgalomhoz s biztat a remény, hogy csatlakozni fog a lot. egyház kerületi gyűlés többsége is. Épen ezért a hozzánk ez érdemben intézett felhívást véleményezés végett áttettem a nt. egyház megyékhez, kérvén azokat jelentéseiknek már a jelen gyűlésre leendő beterjesztésére, miután ily fontos tárgyban statútumaink értelmében csak az egyház kerületi gyűlés. Ha a tiszántúli helv. hitv. egyh. kerületnek zsinattartásra felhivó indítványa elfogadtatik, azon esetben a zsinatnak előkészíthetése végett csakis ezen fontos ügyben Debreczenben ad