Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877

1877. május - Oldalszámok - 140

140 József és Kindl Ferencz kozmái lakosok s Tóth Antal és Molnár Lajos urak, mint az egyh. ker. megbizottjai között 1876. év oct. 4-én kötött szerződés az e. ker. gyűlés által elfogadtatik s helyeseltetik. A mi pedig az épületek kijavítása czéljából beterjesztett költségvetést illeti megbízottak fölkéretnek, hogy az építkezést minél olcsóbban s czélszerübben eszközölni szíveskedjenek. 2254. Ugyanazon gyűlés jkönyvének 97. pontja alatti határozat érteiméhen az újonnan készített iskolai törvényjavaslat feletti végintézkedés jelen gyűlésnek hagyatván fen. Ez ügy már elintéztetvén megszűnt. 225. Ugyanazon gyűlés jkönyvének 103. sz. a. — hivatkozással a tavaszi gyűlés jegyzökönyvének 13. számára — fölhivatik az esperesi kar a nem szavazott egyházakkal szemben a fenálló szabályok értelmében járni el, s ez érdemben tett intézkedésökről jelentést tenni, — melynek folytán tatai esperes úr jelenti, miszerint a bokodí egyház ebbeli mulasztását nem igazolta. Az egyházkerületi gyűlés illető esperes urat utasítja, hogy nevezett egyház ellen a fenálló szabályok értelmében járjon el. Jegyzette: Vályi Lajos egyh. ker. e. aljegyző. Hitelesítetett Tatán, 1877. junius 18. Mis Gábor mint az egyh. ker. gyűlés által hitelesítésre megbizott tag. 226. Horváth Endre ref. lelkész mint panaszos és Teke Lajos, úgy Andorka János ev. lelkész urak mint panaszlottak között fölmerült vallási kérdésekre vonatkozó ügyiratok referálás végett Gergey Károly úrnak adatván ki: a következő véleményt terjeszt az e. ker. gyűlés elé: „A két protestáns testvérfelekezethez tartozó, egymást kölcsönösen vallási visszaélésekkel vádoló lelkész urak részéről kibocsájtott nyilakozatok, azokhoz mellékelt anyakönyvi kivonatok, és saját vallási felekezetük tagjai által kiadott, eskü nélkül azonban törvényes bizonyítékul egyáltalában nem tekinthető tanuk nyilatkozataiból — azon tényállást vélem megállapíthatónak, miszerint a két protestáns felekezet között keletkezett geresdi egyesség, valamint az áttérést szabályozó, kivétel nélkül minden vallásfelekezetet egyiránt kötelező 1868. évi 38t. cz. az illető lelkész urak részéről kellő ügyelembe nem vétettek, sőt kisebbnagyobb mérvben mellőztettek; ezen nem helyeselhető eljárás förugója az íratok szerint azon túlbuzgóságban rejlik, miszerint panaszlottak, ugy panaszos is, főcélul saját hitfelekezetük tagjainak minden ároni szaporítását tűzték ki maguknak