Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1874

1874. május - Oldalszámok - 31

31 beleegyez. Szabó György pápai segédgondnok. Stetlner Ignác, a pápai egyházmegye esperese. Ezen adásvevési ügylet a dunántuli helv. hitv egyházherületnek folyó 1874-évi junius 1-sö és következő napjain folytatólag Pápán tartott közgyűlése által jóváhagyatott. Pap Gábor superintendens. Szabó György h. elnök. E szerződés az egyházkerület által elfogadtatván, az e. ker. kormányelnőkség által aláíratott s hivatalos pecséttel megerösítetelt s annak egyik eredeti példánya a pápai egyháznak, — másik t. Tarcy Dezső ker. ügyvéd urnák az átadó egyház felhatalmazó irata kapcsában bekeblezés végett jegyzőkönyvi kivonat kíséretében kiadatni határoztatott. Jegyzette: J'ftfjfi Lajos e. ker. egyh. aljegyző. 71. Felvétetett a b. somogyi egyházmegyébe kebelezett Nemeske-Kistamási társegyházaknak, a b. somogyi egyházmegye 1872-év május 21—22 napjain N. Bajomban tartott közgyűlése jkönyvének 0 pontja alatt, utóbbi egyházat feless égi vagy elválási kérelmével elutasító s a főt. superintendentiáhóz felebbezett, 1872-év május 28 — 31 napjain Pápán tartott e. ker. gyülésjkönyv 77-ik pontja szerint az egyházmegyéhez visszautasított, majd az 1872-év october 23—26 napjain Rkoináromban tartott közgyűlés jkönyv 192 pontja alatt e. kerületi küldöttek általi vizsgálatra s ha lehet egyeztetésre bocsátott ügye, mely az 1792-évtől ez ideig tartó társegyházi villongások történelmi tényvázlalának összeállítása s komoly figyelembe vétele után következőképen Ítéltetett meg: „ámbár az 1792 évtől ez ideig levezetett s kellőleg körvonalozott történelmi tényvázlatból kitűnik, hogy Nemeske már ez időket előzőleg egy személyben lelkészt és tanítót tartó törzs egyház volt, vele K. Tamási még akkor harmadosság igénye nélkül s mint gyengébb egyház szerződésileg társulva szövetkezett; — ámbár K. Tamási társegyházközség az idők folyamában több előnyöket nyert, mint iskolatanitótartás, isteni tiszleletbeni harmadosság stb. melyek több egyházmegyei s kerületi végzésekben engedélyeztettek, — ezek 1827-év november 27-én, majd 1859-év sept. 22-én új szerződési pontokba is befoglaltattak; de melyeket a K. Tamási társegyház tetszése szerint magyarázván vagy néha nem létezőknek is tekintvén, majd a papi conventió csorbításával majd a felesség vagy elválás merész igénvlelével egész a jelen korig több ízben megszegett; ámbár végzések és koronként kötött szerződések értelmében a szoros jog Nemeske részén állana — miután azonban a nemeskeiek a superintendentiális küldött—