Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1874

1874. szeptember - Oldalszámok - 38

38 süljön bárhol is, mint egy vasúti bakter, méltónak állítván maga a sz. írás is a munkást a maga bérére! Ezek voltak főt. s tek. egyházkerületi közgyűlés azon főbb elvek, melyek vezéreltek bennünket, a f. évi jun. hó 1. s több napjain tartott egyházkerületi közgyűlés j. k. 87-ik sz. a. kiküldött bizottságot, a lelkészválasztási szabályzat revisiója tárgyában; s ha a fönebbiekhez hozzátesszük, hogy szükségesnek véltük még, a fönebbi elveknek megfelelőleg, a részletekben is némi módosításokat hozni létre, azzal ugy hisszük csak kiküldetésünk természetének „szerves egészet készíteni" feleltünk meg. Hogy pedig a t. közgyűlés könnyebben tájékozhassa magát munkálatunk áttekintésében, megérintjük röviden részletes módosításaink indokait is. Utasításunk csupán egy t. i. „a szabadválasztás elvének fentartása" levén, ezt nem téveszthettük szem elöl; de a „szabad" választás értelmét sem téveszthettük össze a „korlátlan válaszláa" értelmével, mert hisz szabályzat készítésére lettünk kikűldve.minden szabály vagy törvény pedig korlát is egyúttal; minélfogva, ha némi látszólagos megszorítások tétettek, azokat is mind az egyház magasabb érdekeire való tekintetből s azok által igazolttan tettük. Igy p. o. elismerve bár egy központ szükségességét, de nem lehetvén barátjai a több mint szükséges cenlralisationak sem, sőt barátjai ép a szabadság érdekében az egyházmegyék autonom jogkörének, az egyházmegyék individualitásukat megőrzendőnek véltük a lelkészválasztási szabályzatban is. S e szempontból, valamint azért is, mert azon meggyőződés vezérelt bennünket, hogy okszerű s igy üdvös csak ugy lehet a lelkészválasztás, ha a választók azon körből való választásra vannak utalva, a melyre látkörük kiterjed; ellenkezőleg mások ugy lehet egyéni érdeken alapuló ajánlataikra kcllvén támaszkodniok, csalódás és késő megbánás s mindezek vészes következményeinek teszik ki magukat és választoltjukat valamint egyházi életüket, kimondandónak véltük, hogy a gyülekezetek saját egyházmegyéik lelkészei illetőleg segédlelkészei közül választhassanak csupán. Nehogy ez által azonban szélesebb lálkörü gyülekezetek magasabb érdekei szükségtelenül korlátollassanak, avagy magukat kiválóbban s tán közszolgálatokban is érdemesitelt egyének előtt is elzárassék az ut oly gyülekezetbe léphetni be, melyben a közszolgálat igényeinek inkább megfelelően működhetnének, megengedendőnek véljük, hogy az egyházkerület minden gyülekezetében választható legyen az egyházkerület lelkészi minősitvénnyel bíró minden tisztviselője tehát főiskolájának lelkésztanárja is. Nem tévesztve továbbá szem elöl, hogy az egyház nem annyira jogi mint erkölcsi testület, szükségesnek véltük, hogy a választó gyülekezetekre erkölcsi befolyással lehessenek az egyházmegyék és egyházkerület legfőbb tisztviselői,