Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1872

1872. május - Oldalszámok - 21

' 23 vélelára kifizetésére fordítsák: ennélfogva az eladásra a kért engedély megadatik, s megenged­tetik, hogy a régi iskolai épület vevője annak tulajdonjogát magára telekkönyvbe bekebeleztelhesse. Melynek igazolásául e végzés hiteles alakban kiadatni rendeltetik. Jegyiette : Körtfsl Sándor m. k. helyettes jegyző. 84. Az 187L évi juniusi gyűlés 79. sz. a. hozott határozatában, az egyetemes tanügyi bizottság által még 1869. évi jegyzökönyve 21. számában indítványozott egyházi közös segélypénztárnak legczélsze­rübb módon s legbiztosabb alapon leendő létrehozása iránti véleményadással ismételve megbízott esperesi kar, e megbízatásának eleget tevén, véleményes jelentését beterjesztette. Ez esperesi munkálat, a segélypénztár felállításának, egyházunk s iskoláink legmagasabb érdekébeni sürgető szükségességét kellő indokolással ki­fejtvén, a nagy fontosságú intézmény létesítése tárgyában, nézeteit következő négy pont alatt terjesztette be: 1. „Követelnünk lehet, és mert lehet, követelnünk is kell, hogy míg van oly egyház hazánkban, mely bármi néven nevezendő, bármily czim alatt s bár mikor adott, de állami javadalmazásban részesül — a minő például a római hitű, súlypontját a h;izán kívül helyezett egyház —; miután a protestáns egyház hivei legalább is oly híí gyermekei a hazának, minők a javadalmazott egyháznak tagjai: a protestáns egyház is híveinek száma s birtokához arányosított hasonló javadalmazásban részesítessék. 2. „Az évenként adatni szokott államsegély tőkésítessék, s csak is bár mérsékelt kamatra oszlassék ki a segélyezendő egyházak közölt, mert az olcsó kamatra nyert kölcsön töke és segély, által is segítve leend égető seükségeiken, s ingyenes manna hullás állal nem szoktattatnak el a tevékenységtől, szükségleteik fedezésére szükségelt költségeiknek önerejökkel előteremtésére törekvéstől. A közös segélypénztár tőkéjének előteremtéséhez e tőkésítéssel le lehet tenni az alapot. Később majd az alaptökének növekedésével lehet úgy intézkedni, hogy a tőke kamatának háromnegyede .kegyado­mánykép kiosztassék s csak a kamat egynegyede csatoltassék a tökéhez. < ; 3. „Az államsegélynek csak is kamatoztatás végett kiosztásával teremtett tőkealap növeltessék bir— tokaránylagos egyházi adónak ezen czélra kivetése által, s ez legyen épen az első ultörés az egyházi adó­nak birtok arány szerint leendő kivetéséhez. Lehetne-e szent czélra minden birtok után egy krajczár évi adót kivetni, az iparosokra és kereskedőkre pedig ennek megfelelő aránylagos összeget.^ 4. ,,Ha az adókivetést az egyházmegyék többsége nem fogadná el, azon esetre szószékből a hí­vekhez intézett előleges buzdítás, áldozathozatalra föllelkesítő szónoklat után, évenként fizetendő összegnek önkéntes megajánlására kell felhívni az egyháztagokat. Ágostai hitvalló testvéreink ezen az uton már is bá­mulatra mgadó eredményeket értek el. Van virágzó egyetemes, s ezen kivűl vannak folytonosan erősbülő, áldó hatásukat évről évre szélesebb körben és nagyobb mérvben éreztető egyházkerületi, egyházmegyei s helyi egyházi segélypénztáraik. Több helyi egyházban és főleg a városiakban oly tökét teremtettek már elő ezen az uton, melynek jövedelméből rendkívüli szükségleteiket teljesen fedezhetik. Helyi segélypénzlárak előteremtéséről nálunk is minden egyháznak, s kiválólag a városiaknak kel­lene gondoskodniok, mert leginkább városi egyházaink azok, melyek felbomlással, s széthullással fenyegető állapotban vannak." Az egyházmegyék fölhivatnak, hogy az esperesi karnak, az egyházi segélypénztár fel­állítására nézve e jegyzőkönyvbe felvett nézeteit az Ugy fontosságához mért komoly, megfon­toló s beható tanácskozás tárgyává levén, ez érdembeni véleményeiket s megállapodásaikat a legközelebb tartandó kerületi gyűlés elé terjesszék, hogy ennek folytán a segélypénztár fel­állítására szükséges intézkedések inielébb megtétethessenek. 85. Ugyanazon jegyzőkönyv 81-dik számában foglalt határozat mind ez ideig nem foganatosítatván: annak végrehajtása újabban elrendeltetik. 86. Ugyanazon jegyzőkönyv 85. száma alatt az 1870. évi sz. fehérvári közgyűlésének 97. számú határozatával kinevezett küldöttség jelentése már másodszori megsürgölésre sem adatván be, határoztalik: A hivatkozott sz. fehérvári gyűlés 97. jegyzőkönyvi száma alatt az olt előadóit tárgyban kinevezett küldöttség, két tagjának időközben történt elhalása folytán, Nagy János barsi, s Horválh Mihály mezöföldí egyházmegyei esperes nrakkal kiegészítetik, s az ekkép kiegészített küldöttség összehívásával elnöki minőségben Nagy János barsi egyházmegyei esperes úr meg­bizatik; a többször sürgőit küldöttségi jelentés a legközelebb tartandó kerületi gyűlésre beváratik. 87. Ugyanazon jegyzőkönyv 89. sz. határozatában a házszabályok tárgyában ismételve sürgőit vá­lasztmányi jelentés mind ez ideig be nem ad tván : Ivacsóh Lnjos egyházkerületi jegyző úr megbizatik, hogy a hivatkozott pontban megne­vezett választmányi elnökségnél a választmány összehívását, s áz ez állal készítendő jelentés­nek a legközelebb tartandó kerületi gyűlés elé leendő beterjesztését szorgalmazza. 88. Ugyanazon jegyzőkönyv 91. száma alatt, a komáromi egyházmegyének a három éves presby­teri rendszer megváltoztatását tárgyazó indítványára beküldött egyházmegyei vélemények összeállításával meg­bízott küldöttsége megbízatásának eleget levén, munkálatát beterjesztette, melyből kitűnt, hogy: 6

Next

/
Thumbnails
Contents