Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1871

1871. június - Oldalszámok - 15

— 15 — ban, — azt vélelmezik, hogy a főiskola jelenlegi pecsétjének égy külön példányban a középtanodai igazgatóság hivatalos használatára lemetszetése több felsorolt fontos okból nem ajánlható, de más részről fontos okok harczolván a mellett iá, hogy a középtanodai igazgatóság ne kényteíenfttessék hivatalos kiadványainak megpecsételtethetéséért egymás hivatalhoz fordülni, a tanári közgyűlés egy külön köriratú s jelvényií pecsétnek a középtanodai igazgatóság hivatalos használatára léendő lemetszetését célszerűnek véleményezi: határoztatott a középtanodai igazgatóságnak hivatalos használatára ugyanazon jelvénynyel (mely a főtanoda pecsétjén látható) de e külön körirattal: A dunántúli h. h. egyházkerület pápai középtanodájának pecsétje 1871.— a pecsét metszetés S annak saját hatáskörében független-önállón használhatása megengedtetik. 96. Olvastatott az 1870-ik évi octoberi közgyűlés jegyzőkönyvének 277. XII. pontja, melyben pénztárnok úr fölhivatik, hogy miután a számvevői jelentés szerint több tőke nem kamatozik, készítsen a jövő egyházkerületi gyűlésre kimutatást arról, hogy mely töke összegek s mióta nem gyümölcsöznek? Tek. Huszár Pongrácz főiskolai gondnok űr elnöklete alatt tek. Vághó János mérnök a gazdasági választmány elnöke, s az egyházkerületi számvevők kiküldetnek oly czéllal, hogy vizsgálják meg a kötvényeket, intézkedjenek a nem kamatozó tőkék biztosításáról, s tegyenek erről jelentést, egyúttal adjanak véleményt arról, mikép lenne jövőre a pénztár kezelendő? — A fötanodai pénztárnok úr pedig végzésileg felhivatik, hogy közvizsgák idejére a számadást okvetlenül készítse el, s terjeszsze a számvevőség elé átvizsgálás végett. 97. A belső-somogyi nt. egyházmegyének esperese, 1870-ik évi májusi egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvének 121. sz. alatti végzéssel, a Brekinszkára rendelt tanító-káplán bizonyítványainak főtiszt. Püspök úr 0 Nagyságánál leendő bemutatására utasíttatván, jelenti főtiszt. Püspök úr, hogy e bizonyítványok hozzá megküldettek s azokat a gyűlés előtt felmutatja. Tudomásul szolgál. 98. Olvastatott tek. Polgár Mihály egyházkerületi ügyvivő urnák néhai Németh István tábornok hagyatéka tárgyában beadott végjelentése, melyben tudatja, hogy azon 1143 frt. tőkét, mely Németh István tábornok hagyománya folytán az egyházkerületet illeti, 1869-ik évi September 6-tóí járó 6°/

0 kamatával együtt bevette s nt. Varjú István egyházkerületi pénztárnok úrhoz eljuttatta, s egyúttal felhívja az egyházkerületnek figyelmét a végrendelet azon pontjára, mely szerint a tőkériek kamatai a szegényjó tanulók közt — a' menyire lehet — úgy osztandók el, hogy egynek egynek 100 váltó azaz 40 pforintnál kevesebb ne jusson. A jelentés kedves tudomásul vétetik s tek. Polgár Mihály ügyvivő urnák ezen ügyben telt buzgó eljárásáért, fáradatlan tevékenységéért köszönet szavaztatik, melynek átadására egyházkerületi főgondnok Tisza Kálmán 0 Nagysága kéretik föl. 99. Olvastatott a nt. barsi egyházmegye 1871. Május 10—11. napjain Léván tartott képviseleti gyűlése jegyzőkönyvének 38-ik pontja, melyben a kis-kálnai egyháznak azon kérelmét, hogy a pápai tanári fizetés pótlására kötelezett évi öszszeg nem fizetése miatt 42 frt. 56 krra emelkedett hátraléka engedtessék el ... az egyház szükségben szenvedő állapotának az egyházmegye által ismertségét hozva föl indokul — ajánlólag terjeszti föl az egyházkerületre. Kérelmező egyháznak szegénysége indokolva s okmányokkal kellően igazolva nem levén, a kérelemnek hely nem adatik, s annyival inkább nem, mert a pápai tanári fizetés pótlására kötelezett összeg befolyása a tanárok fizetéséért mulhatlanul szükségeltetik. 100. Fölvétetett az 1869-ik évi pápai egyházkerületi gyűlés jegyzökönyvének J17—ik sz. alalt a Czelder Márton missionarius atyánkfiának viszályügye megvizsgálásával s arról hivatalos jelentéstétellel megbízóit küldöttségnek jelentése, melyben tudatja, hogy az erdélyi főegyház-tanácsnak Czelder Márton missionariust terhelő vádiralát, mint Ivoos Ferencz volt bukeresti lelkésznek ugyan erre vonatkozó panaszát, a vele közlött adatokat, s Czelder Márton missionariusnak időközben beadott önigazoló nyilatkozatát részrehajlallanul megvizsgálván, azon vádat — mintha Czelder Márton szította volna a viszály tűzét a bukeresti reform, egyház és annak volt lelkésze között — ki nem mutalhalóul találta, s azon meggyőződésre jutott az adatok beható vizsgálata s tanulmányozása után, hogy részint Koos Ferencz magaviselete, részint az erdélyi egyházi főtanács felügyelői múlasztása volt oka annak, hogy a bukaresti egyház végre az elkeseredés terére lépni kényszerült. Nevezett egyházi főtanácsnak a missió vezetésére egy időben comitét nevezett intézkedését inkább károsnak, mint hasznosnak tartja a missió ügyére nézve, úgy hogy megszüntetése által csak a missiónak java mozdíttatott elő. Végül felhívja a küldöttség az egyházkerület figyelmét a moldva-oláhországi reformált egyházak kormányára nézve a tiszán inneni kerület abbeli véleményére, hogy azon egyházainkkal az egybekötő szellemi kapocs fenntartása több tekintetben kívánatos. E jelentéssel összefüggőleg olvastatott Czelder Márton missionarius atyánkfiának az egyházkerülethez intézett önigazoló levele, melyben a missió gyámolítására egyházkerületünk egyházaiban gyűlt segélyösszegnek visszatartásáért, rendeltetése helyére nem küldetéséért éles kifejezéseket használva szóllal föl az egyházkerület pénztárnoka ellen. 4#