Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1869
1869. július - Oldalszámok - 21
Rátóth községben létező hitelveinket valló egyházon, a veszprémi főtisztelendő káptalan által ejtetett, mi a 16-ik és 17-ik században dívott templomfoglalás és Yallásháboritás jogtipró tényét látjuk megújulni. — De mivel az e nemű törvényszegések megtorlására érvényben álló országos törvényeink vannak, melyeket fenntartani, esetenként alkalmazni és végrehajtani törvényes kormányközegeink hivatvák: ennélfogva a hitelveinket valló rátóthi egyházon ejtett jogsérelmet bepanaszoljuk, a tényállási következőkben adván elő. A rátóthi rom. kath. és reformált egyházak hívei példabeszéddé vált testvéries egyetértésben éltek emberi emlékezetet meghaladó idő óta. — A két egyház temploma közös joggal birt területen szorosan egymáshoz illesztve vala épülve, elannyira, hogy a reformált egyház déli oldalfalára volt a rom. kath. atyafiak temploma építve s e déli oldalfalon nyugodtak a templom boltivei. A mult 1868-ik év elején a rátóthi rom. kath. egyház kegyúri joggal biró volt földesura a veszprémi főtiszt, káptalan a reformált egyház elöljárósága tudta és megegyezése nélkül a régi kath. templomot elbontatta és a helyett akép épífetl újat, hogy a reformált egyház templomának déli oldala vakolat nélkül maradt, a tető déli oldalán pedig oly jelentékeny hézag keletkezett, mely lehetővé telte, miszerint a behulló eső romboló ereje által a templom bolthajtása rövid idő múlva beszakadjon. Éhez járult még, hogy az építtető főt. káptalan a reformált egyház kizárólagos tulajdonnal birt lerületén a templomtól külön épült toronyhoz oly közel építtető az újonnan épült rotn. kath. templom falát, hogy az alap letehetéseért a reformált egyház tornya alapkövéből kelle lepőrölyöztelni, s a fal felemelhetése miatt a reformált egyház tornya tetejének párkányzatát kelle leveretni. A rátóthi reformált egyház előjárósága figyelmeztetve kéré a főt. káptahn jogi képviselőjét, miszerint a megkezdett jogliprással hagynának fel, s a tervbe vett új templomukat az ő sérelmök és káruk nélkül építtsék fel. Az illető építtető főtiszt, káptalan képviselői a barátságos kérelmet figyelmen kívül hagytük. — Híveink egyházának elöljárói ekkor az építést bíróilag letiltatták, s mint vallásháboritási lényt Veszprém megye tekintetes bizotlmányi közgyűléséhez bejelentették, kérvén jogaikba leendő visszahelyeztetésüket, vonakodás esetére pedig a vallásháboritó főtiszt, káptalant az 1647: 14 t. czikkben foglalt birsággal megbüntettetni esedeztek. A megyei tekintetes bizotlmányi közgyűlés Kézsmárki József másod-alispán úr elnöklete alatt egy vegyes bizottságból álló küldöttséget nevezeit ki, melynek kötelességévé tevé, hogy a törvény értelmében járjon el. — A kiküldölt bizottság megjelent a helyszínén s egyességet kísértett meg a felek között, de az épen a jogsértő főtiszt, káptalan ellenszegülése miatt meg nem köttethetett. — Ez idő óta, ámbár a rátóthi reformált egyház joghatalmazollai több izben sürgették: a megyei lek. bizotlmányi közgyűlés az ügyet többé elintézés végett fel nem velte, sem hilfeleinket jogaikba vissza nem helyezte, sem a jogsértőket a törvény által kiszabott birságban el nem marasztalta, de sőt mulasztásával lehetővé lette, hogy az építtető főtiszt, káptalan az új templomot maholnap egészen felépítse. Az előadott tényállásból nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerium! kiviláglik, hogy a hitelveinket valló reformált egyházon oly jogsérelem kövelletetl el, melyet törvényeink vallásháborításnak neveznek, s melyet az 1647: 14 t. ez. annyiszor mennyiszer 600 forint birsággal rendel büntettetni. E tényállásból bizonyos, hogy a veszprémi főtiszt, káptalan oly tényt kövelelt el, mely magánjogi keresetre is alkalmat ad, a mennyiben azon tér, melyen a két egyház temploma áll, a két egyház közös tulajdonát képezi, azon tér pedig, melyet az építtető káptalan a toronynál elfoglalt a reformált egyház kizárólagos és lelekjegyzőkönyvileg bejegyzett tulajdonául szolgál. A hitelveinket valló rátóthi egyház elöljárósága az 1647: 14 t. czikk, az 179%: 26 t. ez. 12. § a utasítása szerint meglette kötelességét, midőn Veszprém megye tekintetes bizotlmányi közgyűléséhez, sértett jogai orvoslatáért folyamodott. Ámde a tek. bizottmányi közgyűlés, vagy az általa kiküldölt bizottság, nem telt eleget a törvény rendeletének s alaki hiányok palástja alatt az ügy érdemleges elintézését, a mai napig huzla-halasztolla, a törvényben kiszabott 600 forintos bírságot a templomfoglalókra soha ki nem mondotta, nem hogy végrehajtotta volna. Pedig az 1647: 14. t. ez. nyíltan rendeli „si vero ne ad ejusmodi quidem admonilionem ea restituerint, aut complanaverint, exlunc in Comiiatibus etcet. Comperta prius rei veritate t oties quoties in poena sexcentorum lloneronum hangaricalium in quinque ad confinia regni, in sexta veri partibus, ipsis executoribus cedenlibus, una cum restitulione templorum el aliorum occupatorum , abscissis omnibus juridicis remediis, convincantur." Az ügy ily állásában mély tisztelettel folyamodunk a Nagyméltóságú m. kir. vallás és közoktatás ügyi Ministeriumhoz, méltóztassék Veszprém megye közönségének meghagyni, hogy a rátóthi helvét hitvallású evang. egyházon elkövetett jogsérelmet az 1647: 14. t. cz. értelmében haladék nélkülk megorvosolni kötelességének ismerje; a reformált egyháztól elfoglalt tért végrehajtás utján visszaadassa, s ez egyház tagjai hogy a magánjogilag is birtokolt szolgalmi jogukat élvezhessék, az újonnan épült római kath. templom azon részét mely a reformált egyházai joga élvezetében gátolja, lerombojlassa; mindezekről pedig záros határidő alatt a tekintetes megye közönsége kimerítő jelentést terjesszen fel. Nagyméltóságú m. kir. vallás és közoktatásügyi Ministerium! Azt hisszük nagyobb bűnt nem követ el senki a közhaza ellen, mint a ki ily joglalan templomfoglalással a vallásfelekezetek közt uralkodott békét és testvéries egyetértést meggondolatlanul vagy roszakaralúlag megháborítja. Azt hisszük hogy a magas kormány az ily visszaéléseket, melyek könnyen belálhatlan bonyodalmakat vonnak maguk után, bölcs de erélyes eljárással megszüntetni törekvendik, s igazságot szolgállat a jogaikban sértetteknek. Mi ezt bizalommal és tisztelettel kérjük. Kik egyébiránt mély tisztelettel maradiunk: Pápán Julius 16 és 17-ik napjain 1869. évben tarlóit közgyűlésünkben a nagyméltóságú m. kir. vallás és közoktatási minisleriumnak nlázalos szolgái: a dunánliili helvét hitvallású egyházkerület közönsége. 6
