Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1868
1868. október - Oldalszámok - 13
_ 13 — a vég-czélt, vagy minimumot, — mind a mellett is, hogy a szabadságnak a legőszintébb barátai vagyunk, — azért tartjuk mulhatlanul szükségesnek, mert a minden feltét és korlát nélküli zabolátlan iskolaállitási szabadságot épen oly képtelennek és vészesnek tartjuk: mint a merev monopoliumot; továbbá azért, mert csak így lehet elkerülni azt, hogy az iskolaügyet a szülök és tanulók nagy kárával s általában a művelődés hátrányára, sokan puszta anyagi üzletté vagy ábrándok s agyrémek kergetésévé ne aljasilsák." „6. Mindenféle iskola nyilvános és az állam legfőbb felügyelete alatt áll. Ez eszmét fejezi ki a dunántúli törvényterv is, midőn így szól: „bármely iskolának teljesen szabad , nyilvános és közélete legyen. 1, 1 — Az állam tehát, sőt általában a társadalom semmiféle zárt vagy zugiskolát nem tűrhet, mert különben saját lételél s benső nyugalmát fogná minden perczben veszélynek kilenni. De más részről meg kell szűnni az iskolákra nézve azon terminológiának is, melyet az 1849 utáni időkben az absolut osztrák kormány hozott létre hazánkban, miszerint tudniillik, nyilvános iskola csak az vala, melyet az államkormány állított vagy helybenhagyott, — a mi voltaképpen nem egyéb, mint monopolium volt. Ezentúl mindenféle tanintézet nyilvános és ha az állam érdekeit nem sérti, egyiránt számot tarthat az állam védelmére s illetőleg segélyére." 7. „Mindenféle iskolának nyitva kell állania bármiféle vallású és ajkú tanuló előtt. Ezen eszmét csupán a bevett vallásfelekezetek iskoláira nézve, már az 1848: XX. t. cz. 4-dik §-a, — mint közönségesen tudva van, kimondotta; — most pedig már mindenféle iskolára, mindenféle nemzetre teljesen és feltétlenül kiterjesztendőnek véljük ez eszmét, tekintvén ez által nem "csak az egyéni szabadságra, hanem az állam egységére s a felekezeli és népiségi választófalak lehető lerontására is. Ennél többet azonban, például a felekezeti iskoláktól, e tekintetben sem kívánhat." „Az előadott egyetemes elvek után, tekintve már most a magyar protestáns egyháznak sajátlagos iskolaügyi viszonyaira: mindenek előtt figyelembe veendőnek tartjuk azt, mit már fentebb röviden érinlénk, hogy t. i. mi álláspontot foglaltak el ez ügyben az- 1848-dik évi protestáns egyházi értekezlet tagjai. „A jegyzőkönyv saját szavai e tekintetben ezek: ,,„A mennyiben a ministeri meghívólevélben az iskolai reform is említve van: nem mellőzhetjük kinyilatkoztatni, hogy noha, mint apáink is már mindenkor a reformatiótól fogva, eddigi helyzetünkben is, és így nemcsak magunkra hagyatva, de inkább nyomatva mint segíltetve, erőnk megfeszítésével, tetemes áldozattételekkel, igyekeztünk iskoláinkat virágoztatni s mindinkább tökélyesíteni; noha talán a szerénység sérelme nélkül vallhatjuk, hogy iskoláink minden szegénységünk mellett is, a honbeli más hitűek iskoláinál ha előbb nem, de hátrább sem állanak; noha talán azzal is szabad dicsekednünk, hogy iskoláink értelmesség, tudományosság, úgyszintén világosodás, szabadság, egyenlőség, testvériség terjesztésében, nemzetiségünknek és anyanyelvünknek érdekében nem siker nélkül működtek s eképen úgy a hazának mint emberiségnek hasznos szolgálatot tettek: mindazonáltal elismerjük, hogy ezek az óhajtott tökélytől mind eddig messzemaradtak, s hogy rájok nézve e kor kivánatihoz képest sok még a teendő, minek teljesedését ekkorig nem akaratunk és igyekezetünk de erőnknek korlátoltsága gátolta, hogy ennélfogva a reformra van iskoláinknak szüksége." „„Mely reformokat most, miután ezen intézeteket is az álladalom anyagilag felkarolta, kivihetőnek tekintvén, örömmel üdvözöljük e téren a nyújtott alkalmat, örömmel fogadjuk és használjuk fel az álladalomnak is lörvényadta iskolakorinányzati jogainkkal öszveférhető befolyását." „Mielőtt azonban e részben szükségeink elsorolásához, idetartozó nézeteink, kivánalaink, kijelentéséhez kezdenénk, — miután a legújabb törvény keletkezte, s ennek nyomán történt összehivatásunk óta, egy iskolaügyi törvényjavaslat, — melynek pedig a sokszor idézett XX. t. cz. 3-a értelmében, kihallgatlatásunk előtt, legalább az anyagi részre vonatkozólag nem lehele és nem kell vala közbejönni, — csakugyan közbejött és törvényhozás elébe került: ezt, s az ebben előforduló iskolák közösségét illetőleg, kötelességünknek ismerjük kinyilatkoztatni, hogy mi, mint egyrészről szives örömmel és hálával fogadtuk az utóbbi törvény 4-dik szakaszát, mely iskoláinkat az ezekből ekkorig igazságtalan önkény útján kizárt más hitű növendékek előtt megnyitotta s ekképen iskolánk közösségét, a szabad akaratú használatra létrehozta, továbbá, mint elismerjük az államnak jogát, saját költségén iskolát állítni bárhol, a szabadság felvirult korának szellemével egyedül öszszeférhelö szabadakaralu használatnak fentartása mellett: úgy más részről a közös iskolák ügyét, oly értelemben, hogy az ilyes iskolákba minden hitfelekezelü iskolák s a miéink is szükségkép beolvasztassanak, jelen értekezletünk törvény kijelölte tárgyai közzé nem sorolhatjuk; jövendőre is pedig, mindaddig tnig az idézett törvényczikk 2-dik §-ában kimondott egyenlőség és viszonyosság minden tekintetben életbeléptetve s ily módon állásunk úgy az állam — mint más hitfelekezetek irányában teljesen biztosítva nem leend, e tárgyról, felekezeti lételünk veszélyeztetése nélkül nem tanácskozhatunk."" „Ezen sorokból nyilván van, hogy 1848. évi elődeink a Minisler úr „reform"-ját, vagyis reformáláshoz való igényeit az iskolaügyre nézve is, egyszerűen mellőzték; továbbá: 4
