Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1868

1868. október - Oldalszámok - 7

a) Ónody Zsigmond úr a komaromi egyházmegyében jelenleg második káplán, és az egyházmegyében ez idö szerint kél majdnem teljesen egyenlő értékű egyház van üresedésben, melyek közül ha a csak imént nevezett segédlelkész urat Knmocsa mint későbben üreslilt egyház nverendi meg, sem az első káplán nem károsodhatik — fonn lévén számára Hodos uz előbb megliresiil! egyház. - sem Kamocsa a később megüresült egyház nem követ el rendzavarást vagy igazságtalanságot a második káplán felkarolásával. b) Nevezett segédlelkész úr tudomásuk szerint nem csak a theologiai sankpályán, hanem a felavatási vizsgán is kitűnő és jeles bizonyítványokra érdemesült, s mint ilyen azt is megérdemli, hogy elismerő méltánvlatban részesüljön. E folyamodványnyal öszszefüggőleg felvétetlek az órdeklelt komáromi egyházmegyének a kamocsai lelkészválasztás ügyében tett eljárását kellő világosságba helyező végzései, melyekből kiderült, hogy a kamocsai lelkészi állomásnak a fennálló rendszabályok értelmében leendő betöltése iránt csak azután történt intézkedés, midőn a hodosi anya-egyházzal egyesült némely kisebb gyülekezetek elválási szándékának figyelembevételével, a bekövetkezhető conventionalis kérdések s más lehető bonyodalmak megelőzése végett, a hodosi lelkész-választás továbbra halasztása végzésileg szükségképeni dolognak lett kijelentve; de kiderült még az is, hogy törvényeink korlátai közölt, a kamocsai egyház, igényeit kielégíthető candidatiót nyert akkor, midőn nekie az egyházmegyei rendes lelkészek tisztelendő kara és még az első segédlelkész választásra kijelöltettek. Végül olvastatott a kamocsai egyház tizenegy tagjának alázatos nyilatkozata, melyben kijelentik, hogy ők az egyházi törvényeket tisztelik és tiszteitelni kívánják: azérl kérik az egyházkerületi közgyűlésnek az iránti rendelkezését, hogy egyházukban a lelkészválasztás, fennálló rendszabályaink értelmében újra foganatba vétessék. A komáromi egyházmegyének a kamocsai lelkészi állomás betöltése iránt lett intézkedései, mini fennálló törvényeink szellemének megfelelők, helybenhagyalnak; s midőn ezennel az újabb szabályszerű választásnak elrendelésére, foganalosílására utasíltatik: ugyanakkor a kamocsai egyházközség tagjainak — az egyházmegyei candidatió mellőzésében tanúsított önkényes magokviselelének roszszalása melleit — meghagyatik, hogy a törvénynek és felsőbbségnek keresztyénekhez illő készséggel hódolva, az egyházmegyeileg kijelölt tisztelendő férjíiak közül válaszszanak lelkészt, jól megjegyezvén, hogy Ónody Zsigmond úr mint második káplán még nem kijelölhető, következőleg még most nem is választható. 184. Iíörnyei iskolatanitó Győri Miklós úr, ki a tatai nt. egyházmegye f. 1868-d. évi Május 19-én tartott consisloriumában, a környei ref. leány-egyház kebelében többször ismételt, s vallást- egyházat sértegető illetlen leltei miatt, már már tarthatlanná leli állására komolyan figyelmezletletvén, oda nyilatkozott, hogy tanilói állomásáról lemond, és azt f. évi Sz.-Mihály napkor önként és végkép elhagynndja — az egyházkerületi Consistoriumhoz intézett felfolyamodványában lemondását kényszerílellnek állítva, a környei iskolatanilói állomásra leendő viszszahelyeztclését kérelmezi. Mely folyamodvány és a hozzátartozó ügyiratok figyelembevételével iléltelelt: Győri Miklós tanító ur ügye — a nt. tatai egyházmegye f. 1868-d. Május 19-én Tata városában ülésezeit Consistoriumának jkönyvi 25. sz. a. iktatott végzése szerint — nem kényszerítelt de önkéntes lemondással befejezve lévén, az egyházkerületi Consistoriuin által tudomásul vétetik; — a mennyiben pedig nevezett felfolyamodónak a környei leányegyház irányában igazolható követelései volnának, például ha valónak bizonyulna, hogy ő oly földadót fizetelt, melynek megfizetése rendszabályaink értelmében a környei leány-egyház kötelessége leendelt: azoknak a felfolyamodó részére megtéríttetését eszközölni, az illető egyházmegyei hatóság megbizalik, s e czélból a kellő ügy- és okiratok hozzá viszszaküldendők. 185. Olvastatott Tatay Imre székesfehérvári lelkész úr felfolyamodványa, melyben felmenletését kéri a mezőföldi nt. egyházmegyének f. 1868-d. évi Junius 10-én 73. sz. alatt hozott lanácsszéki végzése alól, mert midőn ennek erejével néhai Paál János pálfai lelkész úr özvegyének járó 148 forint 29 kr. negyedévi illetéknek általa és Balogh Sándor pálfai lelkész úr által leendő kielégítése végeit 60 forint fizetésére köteleztetik, érzékenyei) van sújtva, mint a ki inkább administratori mint rendes lelkészi hivatalra van előléptetve, - e mellett a f. évi Február 10-én Székesfehérvárott működött egyházmegyei közgyűlés alkalmával, midőn a pálfai egyház betöltetett, előtte két segédlelkész nyertt rendes lelkészi állomást, sőt rendes lelkészek is ugyanekkor többen lettek jobb ekklézsiába etőlépletve özvegyi fizetésre való kötelezellség nélkül. ítéltetett: Mivel elvitázhatlan tény, hogy néhai t. Pál János atyánkfijának elhunytával, Balogh Sándor székesfehérvári volt lelkész úr a pálfai egyházba, Tatay Imre k. puszla-bogárdi helyettes lelkész úr pedig ennek helyébe a székesfehérvári papi hivatalba lett előléptetve; s mivel az 1837-d. évi egyházkerületi közgyűlésnek 39. sz. alatti hivatolt határozata szerint, a z ö z v e gy a neki járandó darab esztendei conventióvalolyformánkielégítendő, hogy mind azok a prédikátorok, kik ennél fogva akkor vagy jobb ekklézsiába vagy rendes predíkátorságra lépnek, illendő arányszerintaz özvegynek és árváknak bizonyos summát fizessenek: azért a mezőföldi egyházmegye f. 1868-d. évi Junius 10-én működött tanácsszékének jegyzőkönyvi 73. sz. a. olvasható, és Paál Jánosné aszszonvság negyedévi illetékének kik állal és mily arányban kiszolgáltatását tárgyaló Ítélete, folyamodó lelkészre nézre is érvényben hagvatik.