Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1868
1868. június - Oldalszámok - 31
31 miszerint a tanítói fontos hivatalhoz az 5 gymnasialis osztály elvégzése, a tapasztalat szerint elégtelennek bizonyulván be: tisztelettel kéri a ft. egyházker. közgyűlést, méltóztassék a népiskolalanítói pályára készülő ifjak tanfolyamának idejét az érettségi vizsgáig kiterjeszteni. Jelen kis gyűlés helyesli ez indítványt, s azt mint fontos ügyet, a legközelebbi kerületi nagy gyűlés figyelmébe ajánlja. 15. Fölvétetett a b. keszii egyháznak folyamodása, melyben előadja, miszerint a szomorúbb napokban. midőn főiskolánk nyilvánossága fenyegetve volt, ennek megmentésére 50 frtnyi segélyt ígért évenként, mely összeget 18 5% 0-ig rendesen befizetett, később azonban, az 1858. és 1859-ben, háromszor egymásután pusztított tűzveszély — melynek a lelkész és tanitólak is — minden mellék épületekkel együtt — áldozatul esett; az ebből természetesen következett eladósodás, 13 és V 2 teleknek izraeliták kezébe jutása, s ez által a reform, lakosok birtokának 500 holddal lett tnegkevesbedése, — végre a legközelebbi csapásos évek s az 1866. évben pusztított cholera következtében az egyháztagok anyag és lélek számban lett leolvadása annyira meggyengíték az egyháztagokat, hogy a főiskolai kötelezettség czim alatt 100 o. é. forintnyi hátralékban van az egyház: ennélfogva mély alázattal könyörög a főtiszt, egyházker. közgyűlésnek, hogy az imént említett 100 frtnyi hátralékot, a fönebb elsorolt okoknál fogva teljesen elengedni; az évenként fizetni kötelezett 21 o. é. frt. pedig felére leszálítani kegyeskedjék. Mellékelve felmutattatott még két darab, a b. keszii egyház anyagi elgyengülését tanúsító bizonyítvány. Olvastatott még is a r. komáromi helv. hitv. egyházmegye 1807-d. évi Sept. 16-án R. Komáromban tartott közgyűlése jegyzőkönyvének 18-d. sz. pontja, melyben a b. keszii egyháztagok vagyonilag szomorú állapota igazoltatván — nevezett egyház — a ft. egyházker. gyűlés részvevő figyelmébe bekéretik. Jelen kis gyűlés, ilymérvü leengedésekre magát jogosítottnak nem érezvén: e folyamodvány — mellékleteivel együtt a ft. egyházker. nagy gyűlésre föltcrjeszlelik. 16. Olvastatott t. Kulifai Sándor n. ölvedi lelkész, és Kerekes József tanító uraknak a barsi nt. egyházmegyéhez intézett, s innen a ft. ker. gyűléshez felküldött panasziratuk, melyben előadják, hogy a községükben 1866-d. év folytán megtörtént tagosítás alkalmával, törvényszéki ítélet által, a lelkésznek egy urbóri telek után 7 hold legelő és 4 hold erdő, — a tanítónak fele adatott ki, s ez utóbbi, t. i. az erdő-illeték, az egyházi hivatalnokok folyamodása következtében — megkétszereztetett. A n. ölvedi egyház azonban a lelkész és tanító fáját — mely az egyház fenállása óla mindig az egyházi pénztárból vásároltatott meg — a mull évben, a lelkész és tanító erdőilletékéböl adta ki, sőt ugyanebből az iskola részére egy ölet fordított, 9 ezenkívül még tetemes összeget hagyott fenn épületi kerítések igazítására. Említik még folyamodók, s egy — a kérő irathoz csatolt levélben igazolják is — hogy a barsi nt. esperes úr javaslatba tette nekik, miszerint az ajándék 6 holdnyi erdőt adják át az egyháznak, mely, mig egyfelől az erdőkezelés vesződségét magára vállalja: addig másfelől, kárpótolja is érte egyházi hivatalnokait, — de mely ajánlatot elfogadni sem kedvök nincsen, sem pedig utódaik díjlevele megcsorbításával erre följogosítva nem érzik magokat,— anynyival inkább nem pedig, mivel a működő mérnöknek, a lelkészhez — sajátkezüleg irolt— leveléből kiderül, hogy a kérdéses, s az elöljárók által tettleg elfoglalt 6 hold erdő, nem az egyháznak, hanem egyedül a lelkész és tanítói hivatalnak adatott. Mégis, kérdésbe teszik folyamodók, hogy a tagosítás alkalmával a lelkész és tanítónak kimért földektől az egyház, vagy egyházi hivatalnokok tartoznak-e az adófizetés terhét hordozni? Továbbá panaszt emolnek az iránt is, hogy az egyháztagok a földjeik mivelésének és javításának ellenmondoltak, holott díjlevelöknek ezen tétele: „földek mívelése és javítása" egyáltalában nem érthető azon egy vékányi földre, melynél több az egyházi hivatalnokok kezén, sem oda lelt meghivatásukkor, sem azóta egész a tagosításig nem volt. Felmutattatott végro a barsi nt. egyházmegyének 1867-d. év October 3-án N. Peszeken tartott képviseleti közgyűlés jegyzökönyvének e tárgyban hozott határozata. Az erdő illeték kérdéséhez a kerületi közgyűlés érdemlegesen nem szólhat nddig, mig a togosítási egyezkedés — erre vonatkozó pontjai — és a telekkönyvi kivonat hiteles másolatban föl nem mulattatik, ennélfogva a barsi nt. egyházmegyéhez oly utasítással küldetik vissza ez ügy, hogy érintett okiratok a legközelebbi közgyűlésre fölterjesztessenek. A mi pedig az adófizetést illeti: szabályozóul szolgál e tekintetben a ft. egyházkerületnek korábbi, és már gyakorlatban levő határozata, melv szerint a régi, és legelöilletékűl kiadott föld és erdőért az egyház, —az ajándékba nyert föld, legelő és erdöilletéktól pedig a haszonélvező egyházi hivatalnokok fizetik az adót. A földek inivelése és javítása, a folyamodásban kifejlett okok és érvek alapján — a gyülekezetet terheli. 17. A kis sárói gyülekezet tagjai azon panasszal járulnak a ft. kerületi gyűléshez, hogy ők, egyházi hivatalnokaikkal kénytelenek folytonos zsúrlódásban élni azon okon, mivel mind a készpénz fizetést, mind a stolárét ezüst értékben kívánják tőlök; továbbá a pápai tanárok fizetése pótlására ajánlott, de már 1862-d. évtől nem fizetett összeget folytonosan követelik rajtok, — végre a tagosítás alkalmával nyert földjeikért folytonosan sürgölik őket az adófizetésért, hogy ők beegyezésöket nem adták arra, hogy lelkészök és tanítójuk földel nyerjenek: — ennélfogva kérik a főt. ker. gyűlést, hogy méllózlassék őket ezen - lelkész és tanítójuk által ellenök támaszlolt követelés és zaklalás terheitől, egyszersmindenkorra fölmenteni, vagy legalább ludlukra adni: mit és mennyit tartoznak fizetni? 8*
