Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1868
1868. június - Oldalszámok - 11
Az egy darab ezüst forintost az egyházmegyék közt megosztani nem lehetvén, a Slavoniában alakult új magyar ref. egyház iskolai szükségletei fedezésére vélelmezi a küldöttség odaadandónnk. Mely hivatalos jelentésünk után mély tisztelettel maradunk a ft. egyházkerületi gyűlésnek alázatos szolgái: László Józ-sef mk. kiküldött. Chernel Ferdinánd mk. kiküldött. Pap Gábor mk. esperes, kiküldött, s jegyző. Gőbel Gerzson mk. kiküldött. 37. 1867-d. évi gyűlés jegyzőkönyve 34. száma alatt megrendelve levén a nt. egyházmegyéknek, hogy a csurgói iskola számadására vonatkozó véleményes nyilatkozataikat jelen gyűlésre terjeszszék be; miután ft. Superintendens úr kijelenté, hogy a kivánt nyilatkozat minden egyházmegyéből beérkezett: e nyilatkozatok s vélemények megvizsgálása s egybevetése, s a köz óhajtás és akarat megtudhatása végett az egyházmegyei beadványok nt. Horváth Mihály esperes, és tek. ( Konkoly Pál segédgondnok uraknak kiadatlak, jelentésük még a gyűlés folyama alatt beváratvánTudomásul szolgál. 38. 1867-d. gyűlés jegyzökönyve 161 sz. alatt ismételten sürgőit elkészítése s beterjesztése a gyámoldai tervezetnek, nt. Décsi Bálint tatai esperes úr szóval tett kijelentése szerint nem lehelvén eszközölhető az egyes nt. egyházmegyék özvegy és árva gyámoldai tervezetének ismerete nélkül. A nt. egyházmegyék felszóllftatnak , hogy a kebelükben levő gyáinoldák alapszabályait nt. Décsi Bálint tatai esperes úrhoz küldjék be, hogy akár azokat utánozva, akár azoktól eltérő— leg egy czélszerü és alkalmas egyházkerületi közös gyámoldai tervezet készíttessék, s annak idejében beterjesztessék. 39. A nt. tatai esperesség részéről hivatalos iratban jelentetik ft. Superintendens urnák, hogy a tatai egyház lelkészi állomása, nt. Kiss Gábor urnák szavazattöbbséggel történt megválasztatása által betöltetett. Ugyan e kedvező j elenlés folytán felemlíti ft. Superintendens űr, hogy a tatai egyházban az új lelkészválasztás által visszatért békét és egyességet látva, nem tartotta czélravezelőnek az 1867. évi egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyve 135 sz. a. vett megbízást foganatosítani, áltól tartván, hogy az egyház tagjai között helyre állt békés viszony újra felzavartatik. Most tehát kérdésbe leszi: kivánja-e a ft. egyházkerületi gyűlés a hivatok végzés végrehajtását eszközöltetni. Az egyházkerületi főtanács szives örömét nyilvánítja e felett, hogy a tatai egyházba új lelkész-választás és beiktatás által az óhajtott béke visszatért, ez oknál fogva nem óhajtja a hivatok jegyzőkönyvi pontban megnevezett egyháztagoknak oly fokozatú megbüntetését, mint a minőre botrányos magukviselete által magukat méltókká telték; azt azonban jegyzőkönyvi határozatban megrendeli, hogy a világi hatóság által megbüntetni rendek, s az idézett pontban név szerint feljegyzeit tatai lakosok s egyházlagok, ft. Superintendens úr elibe idéztetve komolyan megfeddessenek. 40. 1867. jkönyv 142. pontja alatt a nt. tatai egyházmegye azzal bízatott meg, hogy a dadi lelkészi díjlapot az ott kijelölt alapon újonnan szerkesztvén, terjeszsze az ek. gyűlés elébe. Nt. esperes ur szóbeli jelentése szerint ez ügyben a nt. egyházmegye vég-eredményre tnég eddig nem juthatván: az egyházmegye felterjesztése továbbra is váratik. 41. 1867. jegyzőkönyv 146. pontjára semmi jelentés sem érkezvén a nt. b. somogyi egyházmegyétől: ezen pont kötelező ereje továbbra is érvényben hagyatván, az újonnan beadott okiratok is illető nt. esperes urnák át adattak. 42. 1867. jegyzőkönyv 147. pontjára drégelpalánki nt. esperes ur jelenti, hogy ezen ügy, mely a nagymarosi lelkészi díjlap alábbszállítását tárgyazla, teljesen megszűnt. Tudomásul szolgál. 43. 1867. jegyzőkönyv 148. száma alatti megbízás folytán, a nt. veszprémi egyházmegye a sólyi egyházat illető szőllő-birtok eladása iránti nézetét, s az ugyanazon egyház részére gyűlt segély mennyiségét s álszolgáltatását igazoló elismervényét, Veszprémben tartott gyűlése jegyzökönyve 28. sz. a. beterjesztvén , midőn a szőllő-birtok eladását - mely az egyházi tagok kölcsönös egyetértése és szorgalmas munkássága által haszonvehelő állapotba tehető — határozottan ellenzi, ugyan akiikor az egyházkerületi pénztárnok és számvevő urak előtt felmulatott nyugtával igazolta, hogy 47 fr. 58 kr. segély a sólyi egyház részére át adatolt. / A ft. egyházkerületi gyűlés helyesli a nt. Veszprémi egyházmegyének a körülmények ismeretéből eredett azon nézetét, mely szerint a sólyi egyház szőlíőbirtokának eladását ellenzi s ez okból annak eladatását az egyházkerület meg nem engedi. A segély mennyiségéről és átszolgáltatásáról lelt jelentés tudomásul vétetik. 44. 1867. jegyzőkönyv 150. pontjára a nt. veszprémi egyházmegye jegyzökönyve 30. sz. a. jelenti, hogy a Vecsey-féle számadáshoz tartozó okiratok az egyházmegyéhez mind eddig meg nem érkezvén, a kivánt beterjesztést nem teljesíthette.
