Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1867
1867. október - Oldalszámok - 4
4 többi alkatrészei is, úgymint politikai jogok és intézmények szintén felszabadittassanak, vagy legalább — ha volt — előbbi szabadságukban biztosíttassanak. És innét lehet megmagyarázni azt a szent érdekközösséget, mely az országgyűlések katholikus és protestáns vallású, de az alkotmány és szabadság szeretetében testvérérzésii világi tagjai között mindenkor létezett. Érdekközösség volt ez a szabadság eszméjében, a törvényesség tiszteletében és mind abban, mi az alkotmányos állami létnek alapjául szolgált. Mert midőn országgyűléseinken a kath. egyház hivei a protestánsok törvényes jogait védelmezték, jól és bölcsen tudták azt, hogy ama jogok védelmével alkotmány, törvény s mindaz, mi az ország önnállásának s függetlenségének biztosítására szolgált, szintén védve voltak. Mert az a csapás, mely az önkény által a protestánsok törvényes jogaira méretett, mindannyiszor megrendité s ledőléssel fenyegeté ama falakat is, melyekben az összes nemzet alkotmányának s törvényes szabadságának oszlopkövei valának letéve. Kétségtelen tehát, hogy nagy politikai horderővel s állami fontossággal birlak a protestánsok ama törvényes igényei, melyeknek koronkinli kielégítését a magyar országgyűlések mindig a liberalismussal s haladással tartották egyértelműnek. S kétségtelen és természetes dolog volt továbbá az is, hogy magok protestáns elődeink, kik jogaikat a nemzet törvényes jogaival azonosították, vezéreikké s egyházi kormányzóikká mindig azon férfiakat választották, kik nemcsak vallásuknak, de az alkotmányosság- és törvényességnek is megpróbált harczosai voltak. Emlékei e férfiaknak a protestáns egyházi történelem pantheonába tartoznak, de a szabadelmüség rendkívüli kitartását s a multak szenvedéseinek s fájdalmas emlékeinek csodálatos imádását tanúsítja az, hogy e haza protestáns lakosai közül a dunántuli kerület százezrei ép azok sorából választák ismét kormányzójukat, kik a haza alkotmányának és szabadságának rendületlen keblű s ünnepelt nevű őrállói. Nincs ember a széles hazában, tisztelt főgondnok úr, ki önnek nevét tisztelettel ne említse sorában ama honfiaknak, kik értelmök hóditó hatalmával s szívok forró szerelmével dolgoznak a szabadság nagy templomán, melyben a nemzet mindegyik fia valláskülönbség nélkül találja fel jogai olta/mát. Rendkívüli örömmel s tisztelettel üdvözli azért önt, nagytekintetü főgondnok ur, a dunántuli helvét hitvallású egyházkerület, rendülellen birtokában ama mély és őszinte meggyőződésnek, miszerint ügyei és jogaira nézve nemcsak védőt, hanem oly tanácsadót is nyert, ki a 48-ki törvények alapján nyert jogaink érvényesítésének bekövetkező pillanataiban, lánglelke sugallataitól lelkesülve, a protestáns egyháznak bármely viharral is erősen daczoló egyik vezéreként fog közöttünk világolni. A pályát, melyre ön most lépett, választói bizalma fogja virággal hinteni, de ha e pálya virágait letarolná a sors s hitünk s annak szabadságáért szenvedések töviseivel kellene találkoznia, legyen ön meggyőződve arról, hogy e kerület népe, mely önt már is szerelmével tetézi, e soha ki nem hűlő szerelmével fogja szenvedését enyhíteni s egyházügyi nemes harczaiban hűséges részvéttel támogatni. 119. Felvétetett a NMéltóságú magyar kir. vallás- és közoktatási Minisztériumnak f. 1867-d. évi Julius 9-dkén 5184 sz. a. kelt intézvénye, melyben a NMM. kir. földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztérium f. 1867-d. évi Junius 22-én 1991 sz. a. kelt átiratának alapján egyházkerületünk a következőkről értesíttetik: A mennyiben az ágostai és helvét hitv. evang, úgy szinte nz unitárius hitvallásbeli egyház és iskolák világi felügyelói azon egyházi hivatalok és közegekhez tartoznak, melyek a postadíjmentességre vonatkozó és a törvénykezési szabályok függelékének IV folyamában a 10-dik oldalon foglalt legfelsőbb rendszabályban, nevezetesen annak II czikkelye 8-d. pontjában említletnek, semmi nehézség sem forog fenn arra nézve, hogy hivatalos levelezéseik, ha külsőleg az elküldőnek neve és lakhelyével, valamint az tigydarab számávalésazonzáradékkal „itostadíjmeiites hivatalos tárgy egyházi (iskolai) iigylíen 4 4 ellátvák, postadíjmentesen szállíttassanak. Ezen külső megjelölés oly nélkülözhetlen kellék, hogy annak hiányában a levelezések még az esetben is postadíjjal terheltetnek, ha tartalmuknál fogva dijmenlesek lennének, mert e megjelölés nélkül a postahivatalok meg nem különböztethetik a díjmentes levelezéseket a díjkötelesektől, és bírság terhe alatt kénytelenek minden nem kétségtelenül díjmentes levelezést a postadíjjal megterhelni. A postadíjmentesség elvileg a levélpostai küldeményekre vonatkozik; a kocsipostán csak azon irományok, okiratok s e félék — melyek tulajdon képe na levélpostához tartoznának, de súlyok vagy alakjok miatt onnan kizárvák — ha é r t é k n y i 1 v á n í t á s nélkül adatnak fel, továbbá az állam részére szedett s küldött pénzek s értékpapírok, és a szorosan vett büntárgyak (corpora delicti) szállíttathatnak díjmentesen: a miért is e tekintetben a posta díj mentesség a felügyelőkre ki nem terjesztethetik. Tudomás végett jegyzőkönyvileg köröztessék. 210. Bemutatta főtisztelendő püspök úr a bécsi cs. k. udvari és állami nyomda igazgatóságának f. 1867-d. évi Julius 1-én 1845 sz. a. hozzá intézett megkeresvényét, melyben a jövő 1868-d. évre kiadandó udvari és állami kézikönyv minél teljesebb szerkezete érdekében egyházkerületünk esperességeinek személyzetéről kimutatást kér. Miután főtisztelendő püspök úr a fenntnevezett nyomda igazgatóságnak a lehető értesítést elnökileg megküldölte: a megkeresvény egyszerűen tudomásul vételik. 121. Superintendensi hivatalunk további kellő intézkedés végett, a NMM. kir. vallás- és közoktalási Minisztériumnak f. 1867-d. évi Augustus 21-én 8298 sz. a. kelt k. intézvényében arról tudósíttatván,
