Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1866

1866. november - Oldalszámok - 15

15 Mégis olvastattak a barsi nt. egyházmegye 1863, 1864 és 1866d. évben tartott közgyűléseinek e tárgyra vonatkozó határozatai, melyekből kétségtelenül kiderül, hogy a pozbai anya-és kapcsolt leány-gyü­lekezetek kebelében a szükséges béke és nyugalom csak is úgy állhat helyre, ha érintett lelkész úr mellé nem segéd, hanem helyettes rendeltetik, — továbbá kiviláglik az is, hogy a helyettes fizetésére nézve a lel­kész beegyezése nem erőszakolt, hanem teljesen önkénytes volt; végül e közgyűlési határozat azt is ki­mondja , hogy miután a körülmények most is ugyanazok, melyek az egyházmegyei kormányt a lelkész mellé nem segéd- hanem helyettes-lelkésznek rendelésére kényszeritették: tehát mind a helyettesi minőség, mind az ezen szolgálat után jaró, s a lelkész részéről is önkénytes beegyezés által elfogadott fizetés ezen túlra is meghagyatik. A kerületi közgyűlés nem pártolja ugyan a segédlelkészi hivatalnak egy könynven he­lyettességgé emelését: de minthogy a szőnyegen forgó eset kivételes, s a helyi és egyéni körülmények igen sajátságosak: jelen közgyűlés helyesli a barsi egyházmegye ez ügyben kö­vetett itéletszerü intézkedését, s a pozbai egyházban, mig a jelen körülmények nem változnak, az eddig helyettes rendszert a vele eddigelé gyakorlatban volt fizetéssel együtt meghagyja és megerősíti. 162. T. Kálmán Károly m. sz. györgyi lelkész úr abbeli panaszát terjeszti az egyházkerületi köz­gyűlés elé, hogy a „Cserna" alapítvány élvezésével ugyan a Cserna örökösök által jogosan megajándékozott 6d. osztályú Lajos fiától a főiskolai pénztárnok úr a múlt iskolai évben ez öszlöndíjt elfogta azon okon, mi­vel a főiskolai píncze, melynek jövedelméből a kérdéses alapítvány eddigelé kiadatni szokott — az alászál­lott bortermés miatt bérbe ki nem adathatván, nem is jövedelmezett. Miután azonba tudomása szerint a főtiszt, egyházkerület határozott akarata és törekvése az, hogy minden alapítvány gyümölcsözése a kegyes hagyo­mányozók által kitűzött czélra fordíttassék: ennélfogva folyamodó kéri a ft. egyházkerületi közgyűlést, hogy a múlt iskolai évben Lajos fiának ki nem adott Cserna alapítvány kamatát vagy kiadatni, vagy jövő iskolai évben gyermekei tandíjába betudatni kegyesen rendelje meg, — még pedig teljes számban és értékben, any­nyival is inkább, mivel a Gyula fiának kiszolgáltatatt 6 frt. 39 kr. ösztöndíj - mint pénztárnok úr, hozzá utasított levelében érti, nem e kérdéses alapítvány pótlásául, — mely alapítványra Lajos fia van az örökösök által kinevezve, — hanem szorgalmas tanulásáért jutalmául adatott. Ezzel kapcsolatban olvastatott tek. Baráth Ferencz pénztárnok urnák imént ismertetett tartalmú le­vele; valamint végre t, Kálmán József úr sió-hidvégi lelkésznek mint a Cserna alapítványra jelenleg kine­vezési joggal biró örökösnek abbeli kérelme, hogy a ft. egyházkerületi közgyűlés ez alapítványt eredeti czél­jára viszszavinni, és a hagyományozó világos akarata szerint kiadatni kegyeskedjék. Az ily kegyes alapítványoknak eredeti czéljuktóli elvonása a hagyományozó emlékének megsértése nélkül nem történhetvén, ez alapítvány kamatja a folyamodó kívánatára, tanuló fiának kiadatni ezennel végzésileg meghagyatik. 163. Főiskolai igazgató úr aggodalmát fejezte ki élőszóval az iránt, hogy az adósok tartozásaik kamatját be nom szolgáltatván, méltán lehet tartani a tanári kar fizetésének megakadásától. A főiskolai igazgatóság felhivatik a kamatok fizetésének sürgölésére, s minden ároni oda­működésre, hogy a tanári kar fizetésbeli kielégíltetése az egyházkerület pénztárának rövidíté­sével ne történjék. 164. Nt. Horváth Mihály mező-földi és Kovács-Sebestény József drégel-palánki esperes urak az egyetemes tanügyi bizottmány tagságáról, minthogy az alapszabályok értelmében csak 3 évre lőnek elvá­lasztva, lemondottak. Azonban: E díszes foglalkozás teljesítésére közakarattal újólag fölkéretvén, — szívesek voltak ismét elválalni; a póttagok sorából kihalt b. e. Tóth János esperes úr helyébe pedig jelenleg komá­romi esperes Vályi Lajos úr választatott. 165. Olvastatott Nagy Mihály verőczei lelkész urnák azt panaszló irata, hogy a gyülekezet a lel­késznek díjj-levél szerint kötelezett 10, a tanítónak 5 ölfáját megadni vonakodik, az előbbit öszszeaprítolt 6- az utóbbit 3 öllel vélvén és akarván kipótolhatni, — továbbá fölemlíti még abbeli sérelmét is, miszerint a gabona és pénzbeli fizetését rendetlenül és hoszszas időközökben szokták beszolgáltatni, mely viszszaélés­nek nein csekély anyagi kárál vallják az egyházi szolgák. Olvastatott még a drégel-palánki egyházmegye 1866d. évi Május 24-én tarlóit közgyűlésének a tárgyra vonatkozó határozata, melyben a verőczei egyház elöljáróságának a lelkész és tanító fizetése besze­dése és kiadása körül tanúsított rendetlensége határozottan roszallalik, s érintett presbyteriumnak megh.igya­tik, hogy az említett rendetlenség újabb és üdvös intézkedések által azonnal megszüntessék, s az egyházban nélkülözhetlen pontosság a fizetésre nézve még pénzbírság erejével is fentarlassék, — továbbá, a lelkész és tanító évi failletéke a díjj-Ievélben meghatározott szám- és mérték-menynyiségben kiadassék, mit ha az elöl­járóság teljesíteni elmulasztana: a közgyűlés, e határozatát még polgári hatóság által is érvenyre emelendi. Az egyházkerületi közgyűlés nem kis botránzkozással értesült a verőczei gyülekezet elöl­járóságának a szint oly rendetlen mint lélekismeretlen eljárásáról. Az egyházmegye erélyes határozatát ezennel helyesli, megerősíti, s az egyházmegyei kormány elnökét megbízza, hogy ha a szükség úgy kivánja,— a közgyűlés határozat:!! még polgári hatóság segélyével is érvényesítse.

Next

/
Thumbnails
Contents