Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1866

1866. június - Oldalszámok - 17

17 mint az y. alatti okmány mutatja. 1857d. évi December 14-én —mint 2 v. alattiból kitetszik — Pataki Fábián akkori győrvárosi polgármester a győri ref. lelkészi laknál megjelenvén a cs. k. soproni volt helytartósági osztálynak az évi November 27-én 25,622 sz. a. rendeletére hivatkozással, illető lelkészt felszólította, hogy fent említett két gyermek nevét az anyakönyvből sajálkezüleg törölje-ki, mit midőn az megtagadott magához ragadván a kereszteltek anyakönyvét, a kitörlést erőszakosan önmaga teljesítette. Az illető lelkész óvását az anyakönyv jegyzeti rovatába bevezetvén, s az egyházi felsőséghez az erőszakos tényrőli jelentését benyújtván, egyházkerületünk miután a czélzatos bántalmak biztos orvoslását az időben nem reménylheté, alig tehetett egyebet mint az évek során felszaporodott vallásos sérelmek halmazát ezzel is szaporodni érezvén, Istenben vetett bizalommal tűrve vártt egy jobb kor után, mely a vett sebekre behegesztő írját meghozandja. Mult évi November 1-én felbátorítva a fejedelmi kegyelmes kezdeményezés által, hinni kellett, hogy ez idő teljessége eljött. Ezen jó hiszenben egyházkerületünk a NMMKHelytartó-Tanácshoz felterjesztést tett az iránt, hogy az 179°/!: XXVI, 1844: III—ik és 1848: XX. t. czikkekben biztosított független vallásgyakorlatunkon, a polgári hatóság által ejtett ezen súlyos sérelem, az erőszakos kitörlés megsemmisítésével orvosoltassék, s a polgári hatóságok jövőre hasonló tényektőli óvakodásra utasíttassanak. S imé tisztelt nemzetgyűlés mi lön az eredmény? keserű csalódás! A NMMKHelytartó-Tanács f. évi Mártius 30-án 12,597 sz. a. kelt k. intézvényével tudatta: miképp felterjesztésünk figyelembe nem vétethetett „mert eltekintve attól, hogy a soproni volt helytartósági osztály rendelvényének keltétől fogva már közel egy évtized telvén-el, mégis az ellen mind ez ideig semmi oldalról folyamodás nem történt, a szóban levő anyakönyvi kitörlés a református egyházra nézve sérelem panaszát épen nem képezheti, s pedig az oknál fogva nem, miután Gyarmathy József reformált vallást követő házas fél törvényerejű térítvény kiállítása mellett mindkét nembeli gyermekeit a katholika vallásban neveltetni magát lekötelezvén, ugyanannak figyermekei a győr-szigeli ref. egyház lelkésze által törvényellenesen kereszteltettek meg s vétettek fel az említett ref. egyház anyakönyvébe." E k. intézvényböl kettőt kelle mély megilletődéssel és fájdalommal tapasztalnunk: 1-ször, hogy a magas kir. főkormányszék a panaszlott erőszakoskodást helyeselvén, ellenére a szabad vallásgyakorlatunkat s jogainkat biztosító törvények nem csak szellemének, de betűjének is, a felekezetességből kierőszakolni szokott, s országgyülésileg elkárhoztatott, térítvényeket törvényerejűeknek kereszteli; — 2-szor, hogy azon vészteljes elvet állítja fel, miképp vallási független joggyakorlatunkon a polgári hatóság által elkövetett erőszakos törvénytelenség időjártával jogérvényessé válhatik. — Már tisztelt nemzetgyűlés! ha ezen magas kir. főkormányszék, melynek nemes hivatása a szentesített élő törvények betöltésére ügyelni s azokat végrehajtani, ily elvet állít-fel s így magyarázza azon törvényeket, melyeken vallásgyakorlati szabadságunk sarkallik: keseredett szivvel kell meggyőződnünk arról, hogy hitfelekezetünk — mintha csak úgy türetnék — nem egész mértékben tekintetik szabad vallás-gyakorlónak, s hogy évek ho'szszú során halmozott sérelmeink ez útoni orvoslásra alig számolhatnak, sőt ily eljárással a vallási sérelmek újabb sérelmekkel tetéztetnek. Törvényileg elismert joga levén vallásfelekezetünknek — ha a férjfi reformált —. a vegyes házasságból született figyermekhez, kell hogy joga legyen azt megkeresztelni, a tényt anyakönyvbe vezetni, s ha a bevezetett név onnan még akkor sem törölhelő-ki, ha tulajdonosa később más vallásra tér által; menynyivel inkább nem, ha azon egyház híve óhajt és kivan maradni: annál sajnosabb tehát e kitörlési tény helyeslése, s annál felötlőbb azon eljárási ellentmondás, hogy midőn a panaszlott törlési tények helyeseltetnek, ugyanazon szüléknek az 7. alatti okmány szerint 1862-ik September 6-án született István fiuknak keresztelése ugyanazon anyakönyvbe lett bevezetése ellen semmi észrevétel sem tétetik, s így helyesnek elismertetik. Ily állásában az ügynek alig tehetünk mást, mint a tisztelt nemzetgyűlésnek, mint a törvényhozás és magyarázás egyik alkotmányos tényezőjének ez esetet bejelenteni, meglévén győződve, hogy úgy ezen mint egyébb idők hoszszú során felhalmozódott vallási sérelminket annak utján megorvosolni akarja is, tudja is. Mély tisztelettel stb. 50. Olvastatott azon felirat, mely e jegyzőkönyv 22d. pontja értelmében a posta-vitelbér mentességnek egyházunk világi tisztviselőire leendő kiterjesztése iránt készült. Helyeseltetvén, a NMMKHelytartó-Tanáchoz leendő minél előbbi felterjesztése főtiszt, püspök úrra bízatott. E felirat következőleg hangzik: Nagyméltóságú magyar királyi Helytartó-Tanács! Folyó évi April hó 17-én 20,609 sz. a. kelt kegyes intézvénynyel a posta-vitelbér mentességet élvező hatóságok, hivatalos közegek, intézetek és testületekről készített kimutatás mellékletben megküldetvén, miután annak 45 tétel száma alatt csak is a hitfelekezetünkbeli esperesek és lelkészek számíttatnak ilyenekül, s a presbylerialis rendszerünknél fogva együtt s egyenlő

1 számban működő világi tisztviselőinkről pedig — kik a NMMKHelytartó-Tanácshoz megküldött egyházi névtárba beigtatvák — mint egyházkerületi fögondnok, egyházmegyei segédgondnokok, tanácsbirák, fő- és aljegyzők, pénztárnok, számvevők stb. említés nem tétetik, holott egyházi és iskolai ügyekben hivatalos levelezéseket állásuknál fogva ezeknek is vinni kell-