Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1865

1865. szeptember - Oldalszámok - 25

25 Mgérdemelné e sorozat, hogy ne könynyen szakadásnak induló borítéktalan ívekre hanem tartós keménykötésű jegyzőkönyvbe vezettetnék. A mi belszerkezetét illeti: a) beosztható lenne a pénztárak különfélesége szerint; b) az alapítók sorozatában — bármelyik osztálynál — az alapítás kora lenne követendő; c) alkalmazható lenne a rovatozás, majdan megállapítandó felzetekkel, — hogy az áttekintés ez által könynyíttetnék; végül d) mindenik osztálynál állhatna betűrendes névsorozat, mely az alapítvány bejegyzési lapjára utasítna. Ez indítvány elfogadtatott, s addig is míg a haszálandó rovatok felzeteire nézve megállapodás történnék, a szükséges előkészületekről való gondoskodás a főiskolai igazgatóság figyelmébe ajánltatott. 2. Miután némely egyházmegyék közelebb a jogtanszékre s praeparandiára telt vagy szerzett alapítványaikat saját kezelésük alatt megtartották, s ezek menynviségéröl sem a pénztárnoki sem a számvevői hivatal határozott s pontos tudomással nem bír: A nt. esperességek jelen végzéssel felhivatnak, hogy alapítványaik menynyiségéről a jövő évi egyházkerületi közgyűlésre kimerítő jelentést tegyenek. 3. A számvevői hivatal rendelkezést ajánlván az iránt, hogy mint az egyházkerületi többi tisztviselők, úgy a főtanodai pénztárnok számára is, az egyházkerületnek a pénztárra vonatkozó intézkedéseivel leendő közelebbi megismerkedés végett, a jegyzőkönyvekből egy hivatalos példány kiszolgáltassák: a főjegyző jelentette, hogy régibb utasításához alkalmazkodvá, a szükségelt jegyzőkönyvi hivatalos példányt főtanodai pénztárnok úrnak épen úgy mint főtiszt, a egyházkerület többi tisztviselőinek koronként mindig kiszolgáltatta, s e részbeni kötelességéről jövőre sem fog elfelejtkezni. E főjegyzői jelentés megnyugtató tudomásul vétetett. XV. A záradék-jegyzetben az iránti nehézségét adja-elő a számvevőség, hogy a mult 1864-d. év folytán Debreczenben működött tanügyi bizottmányba részünkről küldetett főiskolai képviselő utazási költségeinek megtérítése két izben fordul-elő a számadásokban, hololt az említelt évben csak egyszer jött öszsze az egyetemes tanügyi bizottmány. Közgyűlésünk e nehézségei a számadásokban előforduló névtévesztés állal okozottnak ismerte-fel, mert nem egy hanem két főiskolai tanár volt részünkről jelen az egyetemes tanügyi bizottmány debreczeni értekezletén, s így nem egy névre — mint történt — hanem két egyéniség neve alatt kellett volna számadásba vezetni a kérdéses utazási költségeket. 136. Felolvastatott a f. 1865-d. évi November 1-ső napján, jegyzőkönyvi 118-d. sz. alatt akissár ói ref. gyülekezet nagy része, nem különben annak lelkésze Terelmes Mihály úr, és ifjú Szabó János szinle kis-sárói tanító közölt, a nt. barsi egyházmegye törvényszéke előtt lefolyt, s a főtiszteletű dunántúli evang. reform, egyházkerületre fölebbezelt ügyben, egyházkerületileg kiküldött bíróságnak itt következő ilélete: „Alóliroltak f. évi November hó 1-ső napján RKomáromban lartott egyházkerületi közgyűlésből tiszt. Terelmes Mihály kis-sárói lelkész és ifjú Szabó János kis-sárói iskblatanító közt felmerült és a nt. barsi esperesség által már ítélettel befejezett, de a főtiszteletü egyházkerületre felebbezelt peresügy átvizsgálására, s benne leendő itélethozásra kiküldetve lévén, mint kiküldött biróság következő Ítéletet hoztunk: „A beterjesztett iratokból, s az ezekhez csatolt oklevelekből az derül-ki, hogy az írt tanító és lelkész , s illetőleg ezek közölt és a gyülekezetben felmerült viszálynak alapja a lelkész és taníló, s ezek családjában — általunk ismeretlen okokból támadt — de valóban létező engesztelhetetlen gyűlölség. Az ezen engesztelhetetlen gyűlölségből könynyen kimagyarázható okokból a lelkész úr — mint magát erősebbnek érző fél — ellenfelét hivatalosan megsemmíteni, vagy legalább magától eltávolítani szándékozván, ellene vádakat, még pedig — ezeknek gyengeségét hihetőleg maga is érezvén — igen sokakat gyűjt, mikkel aztán ellene egyházi elöljárósága előtt fellép. „Ezen vádak (mellőztetvén az egyházmegyei ítélet hozatala után beadott iralok) valamint az egyházmegye által kiküldölt vizsgáló bizottmány jelentése, úgy alóliroltak ilélete szerint is teljesen figyelmen kívül hagyandók; — mert részint bebizonyítva sincsenek, részint ha bebizonyíttatnának is oly csekély jelentésűek, melyeket felhozni valóban komoly emberlői nevetséges, sőt nagy részben elévülleknek is tekinthetők: mind e mellett is tekintve a lelkész és tanító miatt, mint a kik magoknak pártot szerezni törekednek, a gyülekezetben is fölmerült viszályt, mely úgy egyházi mint iskolai élelünkre kártékonyán hat; — tekintve, hogy a fölmerült viszály lecsillapítására, s a lelkész és tanító közti békés viszony kívánatos helyreállítására remény nem mulalkozik; — s tekintve azt, hogy a tanító nyugtalan természete miatt állomásáról egy ízben már áthelyezve volt: az esperesség ifjú Szabó János tanító urat Kis-Sáróból, a menynyire lehet hasonló jövedelmű más tanítói állomásra tegye-át.