Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1865
1865. szeptember - Oldalszámok - 7
7 E kötelezvényekkel biztosított 122 fr. 10 kr. öszszegnek kellő időben leendő befizettetéséről gondoskodni, az érdeklett komáromi nt. esperesség figyelmébe ajánllatik. 2. A 11. 1. g) alatti öszszegből a komáromi nt. egyházmegye 75 fr. 97 krt, a mezőföldi nt. egyházmegye 62 fr. 15 krt, mint praeperandiai alapot, saját közvetlen kezelésük alá tarlottak viszsza. 3. A II. 1. a) alatt kitett öszszegen túl a mezőíöldi nt. egyházmegye már befizetett 500 forintot. 4. Számvevő úr felemlíti, hogy a nt. egyházmegyék egy része (Bnrs, Őrség, Pápa, BSomogy és Veszprém) meszsze hátra van a superintendensi tiszteletdíj '/ 2 kros illetéke beadásától, egy pedig t. i. DrégelPalánk e czélra mit sem adott; — továbbá a tanárfizetéshez több gyülekezetek semmivel sem járultak, mint p. a barsi egyházmegyében a kis-kálnai,—a komáromiban 0 Gyalla, R. Komárom, He tény. Lakszakállas,— a veszprémiben B. Barnag, Köves kál, Udvari, Tihany, B.Füred, Kövesd, Lovas, Alsó-Eörs, Szentkir. Szabadi, Litér, Sóly, Palota, Hajmás kér, Rá tót, Veszprém, Vámos, Pécsei, — a tataiban (nem említvén a gyengébbeket) Cs e p,—a drégelpalánkiban csak L o s o n c z járul hozzá, — a pápai egyházmegye pedig teljesen hátralékban van. Anyaszentegyházunk önálló független létezhetése, intézeteink virágzása, iskoláink nyilvánosságának biztosítása, és a jó rend szigorúan igényelik, hogy a társulat érdekében szükségelt, és törvényes úton keletkezett intézmények, a társulati tagok állal pontosan teljesíttessenek: ezért tekintve a szóban levő jelentési pont tartalmát, a) a superintendensi tiszteletdíj részleteinek koronként minden egyházmegyéktől, illetőleg minden egyházközségektől leendő beszolgáltatására nézve, emlékezetbe hozatik az 1862-d. évi Május 19 — 22—d. napjain Veszprém városában tartatott ek. közgyűlés 15 sz. a. végzése, mely a véleményezésre felhívott nt. esperességek beterjesztett nyilatkozatainak alapján, superintendensi tiszteletdíjul minden egyházmegye által azon öszszeget határozza évenként az egyházkerületi pénztárba fizetendőnek, mely minden lélekre '/ 2 új krt. számítva, az évenként megjelenő névtárakban kimutatott lélekszám után rá esik. P) A tanári fizetések gyámolítására szükségelt évi járulékaikat már löbh évek óta nem fizető egyházközségek, az egyházmegyei kormány útján kötelezettségük teljesítésére még egyszer szépségesen felszólítandók, s ha e hivatalos felszólításnak még sem lenne óhajtott eredménye: akkor az 1859-d. évi Octoberi közgyűlés 13-d. sz. a. határzatának értelmében, kötelezvényeik a főiskola levéltárából lérílvény mellett kivétetvén, hátrálék-tartozásaik az illető esperességek által törvény utján behajtassanak. y) A pápai egyházmegye részéről esperesileg jelentetvén, hogy a mult évi egyházlátogatás alkalmával tanári pénzzül beszedett 262 frt. 98 kr. a megye pénztárnoka állal illető helyére annak idejében be lett szolgáltatva, de róla a kívánt nyugta a számadó pénztárnok kezén maradt: e tény valósága egyházkerületünk jövő tavaszi közgyűlésekor, a kellő nyugtának szabályaink értelmében az egyházkerületi számvevői hivatalnál leendő felmutatásával ulánpótlólag igazolandó leszen. Ugyan e jelentési 4-d. pontban különösen megnevezvék a nt. tatai egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek közül a szendi elébb is gyenge, közelebb pedig a tagosztály alkalmával erejében még inkább meggyengített,— a Neszmélyi elemi csapásokkal sujtolt, — s lábatlani tüzkárosult egyházak, mintáz egyházmegyei képviselők által a ft. egyházkerületi felsőbbség azon kegyes engedélyeért alázatosan esedezök, hogy miután kedvezőbb körülményeik között tartozásuknak eleget-lenni el nem mulasztották, tanári pénzjárulékaiknak befizetésétől legalább 3 évre mentessenek-fel. Az egyházmegyei hatóság állal igazolt s támogatott kérelmük, e végzés erejével, telje— sítendőnek nyilváníttatott. 5. A mult évi pápai közgyűlés jegyzőkönyvének 45-d. számára visszatekintve, megemlíti számvevő úr először is azt, hogy Szalafő egyházközsége az őrségi egyházmegyében tartozását lerótta, — másodszor pedig azt, hogy a VII: 14 és 17 sz. alatti végzések még nem mindenütt foganatosítvák. Szalafő tartozásának lerovása tudomásul vétetik, — a nt. esperes urak pedig az 1864-d. évi pápai közgyűlés jegyzőkönyvének 45. VII: 14 és 17—d. sz. alatt olvasható végzésekhez leendő alkalmazkodásra figyelmeztetnek. Jelentése záradékában számvevő úr a kellő nyilvánban larthatás tekintetéből jövőre szükségesnek véleményezvén annak kimutatását, hogy egyik vagy másik egyházmegyébe hány darab gyűlési jegyzőkönyv, vagy névtár vitetett el. A nyomdai ügyvivőség oda utasíttatik, hogy az egyházmegyék részére kiszolgáltatandó egyházkerületi jegyzökönyvek és névtárak mennyiségéről kimutatási jegyzékét, az egyházkerületi számvevői hivatalnak koronként megküldje. 78. Olvastatott nt. Décsi Bálint úrnak egy beadványa, melyben előterjeszti, hogy a számvevőségről lemondásakor Szilas-Balháson tett Ígéretének beváltásában, a főtanodai pénzügynek jelen gyűlést előzőleg szándéklott számbavételére nézve, mily közbejött körülmények által gátoltatott, egyszersmind nyilvánítja, hogy ha a ft. egyházkerület úgy rendelni méltóztatik, a főtanodai számadások megvizsgálását még Oclober hónap folytán végrehajtandja. 2*