Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1863
1863. október - Oldalszámok - 28
28 nevezett alapítványi gondnok uraktól számot vegyenek, és működésük eredményéről mind a négy egyházkerület közgyűlésének kimerítő jelentést tegyenek, és e bizottmány összejövetele jövendőben is, ha nem évenként, legalább minden harmadik esztendőben megtörténjék; — s midőn egyházkerületünk ekképen intézkedik, egyes egyházkerületeknek a hatáskörükbe rendelt Szondy-Kenessey alapítvány-részletek fölötti különös felügyelés! jogát épségben hagyni és hagyatni óhajtja. — 13.3) Az 1862-d. évi Székes-fehérvári közgyűlés 64-d. sz. a. rendelkezésének folytán, az egyházkerületi főtanács elé terjesztetett a nt. veszprémi egyházmegye jelen 1863-d. évi Május 19, 20-d. napjain Veszprém városában tartatott közgyűlésének jegyzőkönyvi 3-d. sz. alatti határzala, melyben világosan ki van mutatva, hogy azon jogalap melyből kiindulva, t. Perei Jánosné és Liszkay Jánosné lelkészi özvegyek kegyelemévi illetékét, több lelkészek s köztük az ügyet fölebbező Pap Sándor jelenleg b. henyei rendes lelkész úr által is bizonyos árányban fizetendőnek rendelte, az 1837-d. évi Julius 5—8-d. napjain Kömlődön tartott egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvi 39-d. számának következőleg hangzó 2-d. pontja: „Hajó móddal megeshetik, a prédikátor halála után következő Gergely vagy József napkor az Ekklézsiába rendes prédikátor állíttass ék, az özvegy pedig a neki járandó darab esztendei Conventióval oly formán kielégíttessék, hogy a mely prédikátorok ekkor vagy jobb ekklézsiába, vagy rendes p re diká lorságra lépnek, illendő arány szerint az özvegynek s árváknak bizonyos summát fizessenek." És hogy c jogalapra jogosan épített, midőn az 1851-ben elhunyt Perei János kövesdi, Liszkay János arácsi, és Sipos Károly rátóli t. lelkészek özvegyeinek kielégítésében t. Pap Sándor úr aránylagos részvételét határzatilag is kivánta: igazolja— az 1852-d. évi em. jegyzőkönyv tanúsítása szerint — az a lény, hogy az 1853-d. évi em. jegyzőkönyv 30-d. pontja alatt rárótt kötelezettség ellen fölebbező lelkész úr, épen 1852~d. évben mint b. henyei időközi lelkész választatott cl udvari rendes lelkészszé. — Ez előterjesztéssel öszszefliggöleg felolvastatlak még t. Pap Sándor b. henyei lelkész úrnak, a fenthivatolt egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvi 64-d. sz. alatt említett Ugye tárgyalásánál felolvastatni kért észrevételei. ítéltetett: Mivel a nt. veszprémi egyházmegye tanácsszéke, irolt s mind e mai napig érvénynyel bírt rendszabályhoz alkalmazta hivatalos eljárását, midőn az 1837-d. évi Julius 5—8d. napjain Kömlődön tartott ek. közgyűlés 39-d. sz. a. végzeményének 2-d. pontjára figyelmezve, néhai t. Perei János kövesdi és Liszkay János arácsi lelkész urak özvegyeinek kegyelemévi illetékeik miképen leendő kiszolgáltatása iránt intézkedett: azért 1853-d. évi jegyzökönyvének 30-d. sz. alá iktatott végzése helybenhagyalik, s folyamodó abban meghatározott kötelezettségének eleget tenni komolyan utasittatik. 134) Tapasztalván az egyházkerületi kormánylanács, hogy a lelkészi özvegyek kegyelem-évi illetőségeinek az 1837-d. évi kömlődi közgyűlés 30-d. sz. alatti végzeményével szabályozott kiszolgáltatása, helylyel közzel mily kellemetlen zsurlótlásokra vezet, és czélzatával ellenkezőleg, felmerülhető nehézségek esetében az érdeklett özvegyeknek mennyire hátrányos lehet: jelen határozatával utasításul adja a nt. esperességeknek, hogy A lelkészi özvegyek — a mennyire lehel — helyben élvezzék kegye1 em évi járandóságaikat, — s ha valahol még is magasabb szempontokból szükségesnek találtatnék a halálozás útján megürült lelkészi állomásnak még a kegyelem év letelte előtt rendes lelkészszel leendő ellátása: az özvegy méltányos kielégíttetése iránti egyezkedés, az illető egyházmegyei kormány befolyásával s ellenőrködő felügyelete alatt történjék. 135) A nt. mezőföldi egyházmegye az 1862-d. évi. November 3—5d. napjain tartatott egyházkerületi közgyűléstől jegyzőkönyvi 79-d. sz. a. nyert megbízatásához képest, a hivatalbeli viszszaélések miatt bepanaszlott m. almási lelkész Halom Ádám ügyében teendőit teljesítvén, mind a vizsgáló küldöttség jelentését, mind pedig az egyházmegyei bíróságnak erre alapított Ítéletét a mellékelt ügyiratokkal együtt a főtanácshoz beterjeszté, s ezeknek felolvastatása után végzésül kimondatott: A nt. mezőföldi egyházmegyének f. 1863-d. évi Május 5-d. s több következelt napjain Mező szent Györgyön tartott közgyűlésében 74-d. sz. a. hozott ítélete, mely szerint Halom Ádám magyar-almási ref. lelkész urat, az ellene Alföldi József magyar-almási lakos panasza alapján, tek. Meszleny Károly fehérmegyei kir. biztosi helyettes úr által, főtisztelendő Nagy Mihály Superintendens úr előtt emelt vád terhe alól egészen felmenti, és öt e vádat illetőleg ártatlannak nyilatkoztatja — helybenhagyatván, minden ide vonatkozó ügyiratokkal egyetemben