Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1863

1863. október - Oldalszámok - 2

2 föl, ki is midőn a méltánylat üdvözlő nyilatkozatai között a világi elnökség székét elfoglalta, benyújtott becses emlékiratával tudomására juttatta az egyházkerületi kormánytanácsnak. hogy régibb igéretét. beváltandó, érem - régészeti, természetrajzi, s más vegyes emlékgyüjteményeit, a főtiszteletű dunántúli evang. reformált egyházkerület Pápán létező főiskolájának ajándékozta s átadta. Hálás köszönettel fogadta az egyházkerületi kormánytanács tekintetes Sárközy József gondnok úrnak e becses ajándékát, — egyszersmind megrendelte, hogy az erre vonatkozó emlékirat, mint a kegyeletnek egy példás nyilatkozata, és mint a Sárközy-Solymosy gyűjtemény kezelését tárgyazó okmány jegyzőkönyvbe iktattassák, e mellett egy hiteles másolati példánya a muzeumban tartassék, hogy azt bárki megszemlélhesse, s belőle az érintett gyűjtemény felől közelebbi tudomást szerezhessen. „Főtiszteletű egyházkerületi Gyűlés! Midőn ezennel, csaknem háromezer darabot megközelítő érme — nem különben hatszáz és egynehány szám alatti példányokban, a régészeti-, természetrajzi- s más vegyes Emlék-gyűjteményeimet a Főtiszteletű Egyházkerület ez idő szerint Pápán létező Főiskolájának ajándékozom s illetőleg állaladom: szükségesnek láttam a Főtiszteletű egyházkerületi Gyiilés becses figyelmét következőkre felhívni: Ugyanis, az 1837-dik év Julius hó 5-dik s következő napjain Iíömlődön tartott egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvének 113-dik száma alatt következő sorok olvashatók: „113. Tek. Sárközy József Főbiró ur már 1833-ban is Győrben tartatott közgyűlésben inegigérte, most is e jelen gyűlés alatt Főt. Superintendens , Ivazay Gábor, Slettner György és más uraknak jelenlétében ismételte azon igérelét, hogy ritka válogatott és becses pénzgyüjteményét, melyet nagy áldozatokkal is nem szűnik meg gyarapítani, halála után hagyja és adja a pápai Collegiuinnak." „Köszönettel vette a főgyülés ezt a nemes ajánlást, a mit méltó és illendő, hogy a Collegium is megköszönjön.

u Igenis Főtiszteletű Egyházkerületi Gyűlés! ez alkalommal Istenben boldogult Főtisztelendő Tóth Ferencz Püspök úr becses látogatásával engemet is szerencsésítvén, neki és a vele jölteknek bemutatván Érme-gyűjteményemet s ugyan akkor mint már 1833-ban Győrben szinte nyilvánitám, — hogy halálom esetére előlegesen ugy óhajtok rendelkezni, miszerint ezen gyűjteményem a Főtiszteletű Egyházkerület Főiskolája birtokába jusson. — Ezen igéretemet , vagy is elhatározott szándékomat jónak látta a buzgó Főpásztor — kinek Márton István után a Főiskola anyagi és szellemi ügye előmozdításának tekintetéből a Főtiszteletű Egyházkerület legtöbb hálával tartozik — Jegyzőkönyvbe igtalni. — Ebből mindenki beláthatja, menynyire gondos, mennyire előrelátó volt az elhunyt egyházi főkormányzó közintézeleiuk érdekében, melyet mindenesetre csak is mint dicséretet kell felöle megemlítenem. E szerint tehát láthatja a Főtiszteletű egyházkerületi Gyiilés, hogy én Érme-gyűjteményemet — csak halálom után akartam a Főiskola birtokába juttatni, és még is már 1860-dik évben Székes-Fehérváron tartott egyházkerületi Gyűlés alkalmával még életemben Ígértem azt az illető Főiskolának általadni. Ennek főoka Főtiszteletű egyházkerületi Gyűlés! csali abban rejlik, hogy miután ezelőtt mintegy tizennégy-tizenöt évekkel a Zsoldos-féle szép gyűjtemény nevezetesebb érmei ellopattak, s e miatt bizonyos bizodalmatlanság látszott a Főtisztelendő Egyházkerület több tagjainál kifejteni: — részint, hogy azokat, kik az elveszett tárgyak felett sajnálkozának, megvigasztalhassam; részint pedig hogy bemutassam, miszerint egyes szerencsétlen eset miatt nem czélszerű az eddig lápiáit bizodalmat háttérbe szorítani; — de azért is, meri honunkban óh fájdalom! a legnagyobbszerű gyűjtemények és könyvek, melyek a gyűjtők által eladva vagy felajánlva voltak, ezek halála után nem azon mennyiségben s példányokban mint igérve voltak, kerültek az illető helyre.— Ezen példákból okulva láttam tehát szükségesnek, hogy nemcsak Enne- hanem régészeli és más néven nevezett gyűjteményeimet magam állal rendezve adjam állal a Főtiszteletű Egyházkerület Főiskolájának. Főtiszteletű egyházkerületi Gyűlés! Ugy hiszem senki-sem kételkedhetik tiszta és szellemi hasznot eszközölni vágyó jó szándékom felöl, de meg vagyok arról is győződve, hogy nem untatom a Főtiszteletű egyházkerületi Gyűlést, ha egyszerű nyilt őszinteséggel bevallom, hogy jelen Érme-gyüjteményem csaknem egy fél századdal ez elölt telt kegyeletes fogadásnak köszönheti keletkezését és ide julhatásál. — Ugyanis, 1817-ben Pozsonyban elhalván boldog emlékezetű, poraiban is tisztelt nevelőm Tisztelendő Tudós Solymosy Dániel ur, ezen pápai főiskola egyik kitűnő növendéke, a kegyességéről, példás keresztyén éleiéről s különösen haláláról is*) nevezetes lapolczafői lelkész idősb nt. Solymosy Dániel urnák egyetlen egy *) A fent tisztelt Tapolczafői Lelkész úr egy ünnep alkalmával, midőn a szószékből letért papi székébe, mint imádkozó leborulva, fedhetetlen életéhez méltó csendes halállal kimúlt, s a templomból kijövök közt legutoljára maradt egyházfi által halva találtatott.