Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1860

1860. szeptember - Oldalszámok - 6

ti Csak kevéssel ezelőtt azon fájdalom — s bánattal telt évtized lefolyása alalt, midőn Haynau rendelete után, mely egyházi főgondnokainkat hatáskörüktől fosztá meg, a bizonytalanságok gyötrelmével telt Provisorinmnak valánk kitéve, fényes példáját adá az öszszcs hitfelekezet s annak minden egyes tagja, azon ragaszkodásnak melylyel a Talláshoz viseltetik; oskoláink száma ez időben nevekedett, a meglevők pedig ugv szellemi mint anyagi tekintetben gyarapodtak. Később 1856ban midőn a miniszteri leirat, végre pedig a Septemberi nyillparancs ellen emelt egyházunk oly öszbangos panaszt, újólag tanúbizonyságot telt arról, hogy a mai protestantismus ép oly hévvel ragaszkodik törvényes alapjogaihoz, önkormányzati szent elveihez, s ősi alkotmányához mini atyáink tevék azt, ujolag befrzonyitá azt, hogy századok után is a legtökéletesebb öszszetarlás az, mely testületeket s népeket megment. Következik egy uj kori az egyházi s oskolai ügyek rendezésének korszaka, uj teendők várnak reánk, olyszerüek mirit a milyenek atyáink teendői az 1791-dik évben valának, s ezeknek századokra kiható fontosságát kimerné tagadni ? Kilagcdná , hogy egyházunk szerkezetében több öszhang nem lenne kívánatos hogy törvényeink áttekintése nem szükséges, hogy azokból nem kellene kihagyni sok olyat, mi túl élte magát, ujitni azt mit ujitni a korszelleméhez megváltozott körülményekhez képest kel!;! kitagadná, hogy a tudomány ajinden órán nem óriás léptekkel halad, s nem kellene oly tanintézetek felállításáról gondoskodni, melyek megfeleljenek azon névnek, hogy hitfelekezeliek; hogy végre azoknak, kiknek gondjaira a jövő nemzedék leend bizva, éitem pap s tanító neveltjeinket — további müvelésére nincs több teendőnk hátra. Csak az állithatna ilyet, ki nem hiszi, hogy számosak egyházaink, melyeknek anyagi szükségeiről sürgősen gondoskodni, kötelesség. Csak az állíthatna ilyet, kit a történelem meg nem tanított azon örök igazságra , hogy csak ugy van mindennek fenmaradása , ha idővel njulni ifjodni tud , hogy C3ak ugy uem veszünk el a feledékenység tengerében, ha a tudományosságot mai napon is ápoljuk hazánkban , hagy annak erős fiakat nevelhessünk, hogy csak úgy fog gyarapodni hilfelekezetünk, ha azon vezéreszméket, melyek eddigi fenmaradását eredményezték, a jövő nemzedék szivébe gondosan csepegtetjük. Ily fontos körülmények között, ily fontos teendők köszöbéu hogy azon hivatali kötelességek, melyek a főgondnoki állomással együU járnak igen mígszaporodtak s megnehezüljek, azt kéileui alig lehat, de ép ezért narn is tagadhatom, hogy kétely fogta cl lelkemet, elfoglaljam e gyenge erővel azon elnöki széket, melyet előttem c hitfelekezet s a haza által oly mélyen tisztelt Pázmándi Diencs foglalt el. Határoztak azonban következő indokok, megvagyok t. i. győződve egyháztörténetünkből merített tapasztalatok folytán n felől, hogy mindaddig, mig azon elvek melyeken prot. autonom egyházunk nyugszik, a vallás határain kivül is teljes érvényre nem emeltetnek, mind addig egyházunknak nehéz napjai, tartós küzdelmei lehetnek, s ezekben tettleges részt csak azok velietendnek, kik viszsza nem vonulnak. De megvagyok másrészt győződve, hogy valamint a szélvészek, melyek nyomdokait pusztulás Jellemzi, egy uj növény-élet magvait hordják láthatian szárnyakon , ép ugy n szellem — világ harczai is láthallanul bár, deegvuj termékenység csiráit hintik el, uj buzgalmai költenek, s ezen buzgalom ápolására, mely indoka minden nagynak, minden maradandónak, első kellék igaz meleg ügyszeretet. Termékeny fűidbe esett nálunk a mag, hiszen maga ezeu számos gyülekezet s azon áldozatok, melyekről naponla óttesittotünk jelei annak, hogy a buzgalmat nálunk a közel múlt gyászos napjai csak nevelték. Kzeu tapasztalaiban lálom egyik reményét egyházunk jövőjének s ez adott bátorságot nekem azon pályához melyei elvállalandó vagyok. Do él még bennem ezenfelül azon meggyőződés, miszerint ezen főtiszt. Egyházkerület igen tisztelt elnöke, ki Csak imént érzékeny szavakban fejező ki rokouszonvteljös érzelmeit, s ezen nagyérdemű egyházi kar tagjai, kik múltban oly fényes tanúbizonyságot liftek arról, hogy mint kelljen megóvni azt mi jó, kikben az ügy szentsége iránt a szív oly melegen dobog fel, nem vonandják meg tőlem azon jóindulatot, közreműködést, mely testületek eredményteljes eljárásának első föltétele. - h megvagyok győződve, hogy ezen főtiszt. Superintendeatia világi rendje is, mely minden időkön át versenyzett az áldozatkészségben, nem hagyaud törekvéseim közepette egyedül, s egyesiltcndik erejíike! , cgyesittendik áldozatkészségüket az euyimmel ezeu Superintendcntia minden egyes tagjai, minden egyes egyházai, hogy a következő nemzedék által tölűnkvárt munkákat vállvetve végezve, századok utái; is igaz maradjon az, mi hála az égnek ma való, hogy a magyar szent korona határain belől a nemzet javára s hazai dicsőségére virágzik H protestáns hitfelekezet. C) Tekintetes Sárközy József tata-vidéki segéd gondnok urnák iidvÖ/Jő-beszéde. Méltóságos Gróf! mélyen tisztelt Főgondnok ur! Most már én is , mint ezen egyházkerület legidősb világi hivatalnoka , magam és tiszti társaim nevében kívánnám Méltóságodat mint presbyteri szabályaink szerint beigtatolt s felesketett főnökünket üdvözölni, de mig ezt lenném, megengedi Méltóságod, hogy részint saját velős ós ckos szónoklatából, részint főtiszteletü föpásztorunk mély bölcseséget tanúsító vallás-történelmi előadásából alkalmat meritvö kimondom azt, hogy mely alakban kívánómén ujoian toljes reménynyel s roppant szavazat-többséggel választott főgonduokunkat tekintetni. Igaz, az evang. egyház keletkozésc alkalmával míg az apostoluk idejében választatának hút világi egyének vagy presbyterek, kik egyházilag kormány-férfiaknak elismertetlek, úgyde ezen hivatalnokok utódainak foglalkozásai a később keletkezett papuralom által megszüntetvén, ezen alakban többé nem szcrepdhclcnek, és igymiot Főtiszteletü Püspök ur is meg jegyzé, csak példaképül szolgálhatlak arra, hogy a zsenge keresztyén vallás kezdetében is már lélczelt nyoma a presbyteri rendszernek. Midőn azonban több mint egyezred év uíáu a boldog emlékű reformátorok az uj evang. vallást hirdetni kezdek, honunkban is szint ugy mint más országban támadtak a világi rendből hatalmas egyéniségek , kik az uj vallás felekezetet erélyes befolyásukkal s ha kellett fegyverök élével is védeni törekedtek a megtámadások ellen. És Istennek legyen hála! honunkban mind annyiszor, valahányszor erre kényszerítve valának, diadalmaskodtak is. Azonban túl élvén magát a feudális rendszer sa 17-ik század végén monarchicus nézetektől háttérbe szoríttatván, már 173i d évben goadoskodának protestáns hitsorsosink, hogy a volt vódurak helyébe tekintélyes, magas hivatalos állású egyének, Főfelügyelő é« Főgondnoki ezímmel állíttasanak, kiknek, hogy a tudós Ribinyivel szóljak, — kötelességükben álla a trón s önnek kormánya és hitsorsosink között mint egy közbenjáróul szolgálni, kik is hogy mily jó sikerrel műkődének e szép hivatalos pályán, eléggé tanúsítják a mult század végén nyert vívmányaink, fíc mivel minden e földöu változó, mint minden helyzetnek, ugy ezen főgondnoki szereplésnek is, változnia kellett, mert midőn jeleu századank első felében országunk nagyjai és a törvényhozó testület is megérlek a kornak továbbra nem halasztható kiálló szükségeit, főképp azt, hogy a nép is minden kiilömbséS