Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1860

1860. szeptember - Oldalszámok - 2

2 hogy a csak imént említeti kömlödi Superiutendenliólis közgyűlés 4-ik számú halárzalának 8 pontja alatt kinevezett kül­döttség, Gyömrön méltóságos Gróf Széki Teleky Gyula ur családi székhelyén megjelenvén, őt a főtiszteletü egyházkerü­let nevében üdvözölte, s e mai napra főgondnoki székének elfoglalására tiszteletteljesen megkérte, és miután Ü Méltósága a megtisztelő közbizalom szavának eDgedve, körünkbe meg is érkezett, egy fényes küldölség állal öt a gyűlésben leendő megjelenésre, és székének elfoglalására megkéretni kívánta: F. Közakarattal helyeselt intézkedés után nemsokára, ezerek ö­römriadása között, a fcnyes küldöttség kíséretében megjelent a méltóságos Főgondnok ur mintegy szebb jövendő megtestesült reménye, s főtisztelendő Superintendens ur állal ünnepélyesen fogadtatva, egy jeles alkalmi beszéddel, miut a dunántúli cv­reformált Egyházkerület kilenczedik főgondnoka magas hivatalába beiktatva lön. E beiktatást követte a méltóságos Fögond­nok urnák a közlelkesültséget gyakran éljenző kitörésekre ragadott larta'omdús székfoglaló besztde, melynek végeztével vi­harzó örömnyilalkozat után néma c^end jelölé a legünnepélyesebb perczet, midőn szent esküjét hangoztatva, Isten és ez Is­teni Felségnek ezernyi tisztelői elölt lekötelezte magát az evang. Anyaszentegyház hü szolgálatára. A vallásos buzgalommal mondott eskü elhangozván, az ünnepélyes csendet ismét áldáskivánatokkal párosult örömriadás váltotta föl, mely alatt egy­házkerületünk közbizalmának méltóságos választotija főtisztelendő elnöktársával, és a Cousistorium többi tagjaival kezet fog­va, ügyünk bajnokául lett eljegyezletését kijelenté.— Végre tekintetes Sárközy József tata-vidéki segédgondnok ur, - utána pedig nngytiszteletü Kacsóh Lajos belső-somo­gyi esperes ur emeltek szót, és tisztlársaik érzelmeit ismert hatályos szónoklatukban tolmácsolva, mélló tisztességet tőnek az Egyházkerület törvényesen választott nagy nevü világi elnökének, versenyezvén velők a liszteségtételben az egész gyű­lési közönség.— Hogy mind ezek emlékezetnek okáért megiraltal-sanak elrendeltetett, még pedig azon világos utasítás­sal , miszerint a főgondnoki beiktatás ünnepén tarlóit maradandó becsű jeles beszédek, a jelen-és ulókor szellemi élvezetére, egész terjedelmükben jegyzőkönyvbe vezettessenek;—mely rendelkezés alkalmával fő­tisztelendő Aagy Mihály Superintendens ur különösen arralőn fölkérve, miszerint dunántúli egyházkerüle­tünk részéről, méltóságos Gróf Széki Teleki Gyula ő nagyságának főgondnokul törvényes szavazás ulján lelt elválasztalásál, a nagy méltóságú cs. kir. llelylarlósághoz tudomás végeit felterjeszteni szíveskedjék. PéliUI : «. Máté lész. KxhhIH.I 40: 14. Zsolt. 121: 4. Ki!ip 2: í. A) Főtisztelendő Nagy Mihály Superintendens úrnak beiktató elnöki beszéde. Főtisztelendő egyházkerületi gyűlés! Ha hivatali kötelesség nem parancsolna is velem; indít saját szivem érzete, —ugy hiszem egyházkerületi testületünk érzelmével öszhangozva — hogy öröminnepül hirdessem e mai napot. Mert a mit előbb jól esően meg­szoktunk, de a mit egész gyászos évtized folytán fájdalmasan nélkülözni kényszerültünk: azt megadá ez idő sze­rint gondviselő jó Istenünk, hogy törvényes jogainkba egy részről visszalépve, örvendve érezzük, mikép szoritó aggályaink tágulnak, már már ájuldozott reményeink életerőre újulnak, szivünk sajgó sebei enyhületet nyernek. Igen ! tár nem örömmel emlékezünk vissza, sőt örömest felednők, de nem könnyen lehet feledhető, mikép 1S50 -ik év első negyedében megszületett, a ránk csapásul nehezült kemény kormányrendelet, a mely evang. egy­házunk presbyteri kormányrendszerét kedves Magyerhonunkban megrendítette, az egyházi s iskolai közügyekbeni tanácskozást megszorította, a rendes kettős elnökséget egyházmegyék s kerületekben megszüntette. Fájt ez az evangy. ker. egyház minden buzgó s értelmes hívének j azonban csak magányban nyögtünk bu3ungva, csupán fel­fájdulni is nyilvánosan, lehetőleg tartózkodtunk. Türtünk szelíden, szilaj kitörés nélkül; de a tűrésben nem fá­radtunk el, noha hullám után nyomult uj hullám mely evang. egyházunk országos törvényadta állását ostrom alá­vette, közelebb 1859-diki September havában, s az Urnák nagy kegyelmessége, hogy teljességgel meg nem emésztettünk, midőn egyházi életünk alkotmányának alapja, az 179f-ki 26 t. e. is keményen megingat­tattott. Mi szíilto benniiuk e szelíd (ürest? midőn törvény emelhetett védszól s kart melletlünk. Bizony nem sziv el­fásultsága, nem ügyünk igazságáróli meggyőződés ingatagsága, nem evang. hitünk s szent vallásunk iránti buz­góság meghűlése; hanem a hit s remény, me!.y azt sugá: num örökös a szenvedés, sőt annak, legyen bármily súlyos , van az idő folyamán határa, továbbá a gondviselő Istenben helyzeti bizodalom Nem érlek itt csoda ál­tal létesülő segélyt vakon s létlenül váró, hanem oly bizodalmat., mely észszerű s törvény határain belől min­den igazságos lépéseket megtenni kész, hogy kielégítve legyen. Azt Iiitlük hál, mit a bölcs király hajdan mondott:,, mint a vizeknek folyási, ugy a Királynak szive az Untak kezében van; valahova akarja oda hajtja" E hit mellett tettünk, a mit tehettünk,— azonban, fájdalmas sérelmeink jogszerű panaszai, s ezekkel fri­gyesült szintoly igazságos, min! alázatleljes kérelmeiuk eredménytelenül elhangzottak, s nem csak kegyelmes biz­tató választ nem, sőt visszaulaM'ttatván , meghallgattatásl sem nyerlek. így hányattatván evang. egyházunknak törvény kikötőjéből kisodratolt gyenge hejőja; csoda e, ha voltak némelyek, kik midőn zajló tenger hullámai elbontással fenyegelődzfelt, a hajdan megfélemlett tanítványokhoz tár­sulva igy kiáltottak fel:,, Uram, tarts meg; mert elveszünk !" — E tanítványok kicsinyhitűek voltak; Urok pedig kit segítségül hivának , az emberkrisztus, a veszély idején aludt, az evangéliom szerint. így télekednek a gyar­ló emberek szorongattassuk napjaiban, s azt hiszik, álomra szenderült az Ur, moit nem segit rögtön, azt moudják:,, elhagyott engem az Ur, és az Ur elfeledkezett én rólam. Pedig nem szunnyad és nem alszik az Izraelnek őrizője. " Ha ítéletünk szerint késni látszik is az Ur ,soha sem marad el, mikor eljö a szabadítás kellő ideje. Idö teljességében született s állott elő, elébb nem , az embervilág szellemi megváltója. Idő előtt éret­len a gyümölcs, tökéletlen a megváltás. A minek jőni kell.eljo idejében Isten hatalma, bölcsessége s jósága által, mely a keserűből is édest, a gonoszból is jól hoz ki. A szorongattatás hiterőt újitolt, a buzgóság hamvadó tüzét gyulasztotta ki, akaratot szilárdított, kedélyeket békéltetett ki, hogy az evang egyháznak tagjai, kevés kivé­tellel, sőt legnagyobb többségben, teljesítsék az apostol öröméi, miszerint :„ egyenlő indulattal legyenek, egy szerelmük legyen, egy értelemmel és egy akarattal legyenek." Meg is lett az egymás elszenvedése a szeretet által, meg-

Next

/
Thumbnails
Contents