Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1860

1860. június - Oldalszámok - 1

A dunántúli evang. reformált egyházkerület i 1860-ik évben Körnlodön tartott közgyűlésének JEGYZŐKÖNYVE. évi Junius 12 és 13-ik nflpjnin, a dunántúli evang. reformált Egyházkerület Kömlődön lar'ntta közgyűlését, melyben főtisztelendő Nagy Mihály Siiperinteudens, és tekintetes Sárközy József tata-vidéki segéd-gondnok urak társas elnöklete alatt, Széki Béla pápai ev. reform, lelkésa és egyházkerületi e. főjegyzőn, Beöthy Zsigmond euyházkerűleti világi aljegyző és László József kocsi ev. reform, lelkész s egyházkerületi e. aljegyző urakon kívül, jelen voltak A belső somogyi egyházmegyéből : Kacsó/t Lajos kisbajomi ev. reform lelkész és esperes, — Kozma Sándor egyházmegyei vil. tanácsbiró és képviselő; A komáromi egyházmegyéből: Vecsei 1Vagy Péter cs. radványi ev. reform, lelkész és esperes, — Kovács József bátorkeszii ev. reform, lelkész,— Madarassy Mór segéd gondnok, Konkoly Thege Balázs tanácshiró; A mezőföldi egyházmegyéből : Bali Mihály polgárdi ev. reform, lelkész és esperes, — Fábián Istrán egyházmegyei jegyző és somogyi ev. reform, lelkész, — Horváth Mihály lepsényi ev. reform, lelkész, Móricz János kenesei ev. reform, lelkész, — Huszár Pongrácz képviselő, Molnár Imre egyházmegyei tanác>biró; A pápai egyházmegyéből: Antal József görzsönyi ev. reform, lelkész és esperes, Mező Dániel tapolczafői er. reform, lelkész és tanácsbiró,— Tóth Lajos s»'géd-gondnok,— Nagy Szabó Ignacz tanácshiró; A tatai egyházmegyéből: Pap János császári ev. refoim. lelkész és esperes, — Varjú István ó szönyi ev. reform, lelkész és egyházkerületi ideiglenes pénztárnok, — Hörömpöly Gábor dadi ev. reform, lelkész és tanácsbiró, — Décsi Bálint ácsi ev. reform, lelkész és egyházkerületi h-'lyetíes számvevő,— Vecsey Károly tatai ev. reform, lelkész és tanácsbiró, — Csajághy Károly v. tanácsbiró, — Pázmándy Lajot v. tanac?biró; A veszprémi egyházmegyéből: Somody Dániel balaton-fiiredi ev. reform, lelkész és tanácsbiró, — Ách Káról tót— vázsonyi ev. reform, lelkész,— és még több mások mind egyházi mind világi férjfiaiuk közül, kiket a közügyek iránti érdekleltség közel — és távol vidékről a tanácskozásbani részvétre clliivolt. — Mely alkalommal: 1) Legelső kötelességének, legszentebb hivatásának ismerle az egyházkerületi közönség, lelki áldozatokkal járulni az Úr színe elé, és Istent — ki földi híveinek erőtlenségében megdicsőítette erejét — buzgóa imádva, Szentleikének továbbra is gyámolító kegyelmiért, énekkel s áhítatos fohászokkal esedezni.— Az Istentisztelet végződvén, főtisztelendő Supenntendens úr fölemelte szavát, és a tanácskozást megnyitotta egy ünnepélyes uj jelemnél Kisért elnöki beszedd* 1, melyben a közgyűlés egybehivásál indokolva előadta, hogy Ö cs. -kir. Apostoli Felségének igazságszeretete és bölcsessége, folyó évi Május 15-én kelt legmagasabb Kéziratának erejével, magyarhoni protestáns aia'tvalóit Jörvényes egyházi jogviszonyaikba viszszahelyezvén, kellett hely és alkalom, hol az örötn — melyet az ősök vérével szerzett jogok birtokába lett viszszahelyeztelés fölött közösen érzünk — közönségesen nvilatkozhassék, — kellett hely és alkalom, hogy azok a kik a nehéz körülmények kényszerítő befolyása alatt, magyar evang. Anyaszentegyházunk alapjogaival, sarkalatos törvényeivel ellenkező intézkedéseiknél fogva társulatunktól elszakadtaknak látszanak, testvéri keblünkre viszszatérhessen*k, — kellett hely és alkalom,,hol czélszerü rendelkezések történjenek mind azon teendőinkre nézte, melyeknek egymásutáni munkábavételét, az egyházi közérdek hátránya, s törvényes jogállapolunk kárhozatos félreismerése nélkül mellőzni nem lehet. Minden jelenlevők kebelében viszhangzott a főpásztori szózat, és a közgyűlési tagok szívei vallásos hálaérzettöl áthatva újólag Istenhez emelkedtek, Istenhez, ki az uralkodó fejedelem szivét népe iránt hajlandóvá tévén, általa véget vetett azon kedély nyugtalanító szorongattatásoknak, melyeket az 1859-ik évi September 1-én kelt cs. kir. nyiltparancs érvényesítésére vonatkozó polgárhatósági rendeletek miatt, a magyar evang. Anyaszentegyháznak milliói fájdalmasan éreztek , — s midőn közörömet szült annak tudata, hogy a fejedelem igazságszerefete szabadulást hirdetett a jeleseknek, kik törvényes igazaik iránti szilárd ragaszkodásukért, hitelveikhezi rendíthetlen hűségükért fogságra Ítéltettek, vagy legalább kereset alá vétettek: egyszersmind általános lön a bizalom és remény, hogy az apostoli Felség, békekötések, fejedelmi eskük és az 179%-ik 26-ik t. cz. által biztosított egyháztársulati szabadságunkat hatalmával paizsolva, egyházunk önhatósága, s ettől fiiggő önfejlődése többé nem fog akadályoztatni. E hit, bizalom és remény által vezéreltetve, elhatározta az egyházkerületi közönség, a bécsi és linczi békekötésekben, majd az ezekre épült 179°/i-ik 26-ik törvényezikkben letett jogalapokon, oly czél- és korszerű intézkedésekről gondoskodni, melyeket az Egyház önkormányzati érdek^, s erőteljes virágzása szükségei.— 1 REFORMÁTUS FŐISKOLAI KÖWYVTXR pápa