Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1860

1860. május - Oldalszámok - 1

évi Május hónap 10—12-ik napjain, a dunántúli evang. reformált Egyházkerület Csepen tartoíla közgyű­lését, melyben főtisztelendő Nagy Mihály Superintendens, és tekintetes Sárközy József tata-vidéki segédgondnok urak el­nöklete alatt, Széki Béla pápai ev. reform, lelkész és egyházkerületi főjegyzőn, Csépán Antal egyházkerületi vil. főjegyző, és László József kocsi reform, lelkész, s egyházkerületi aljegyző urakon kivül jelen voltak : a barsi egyházmegyéből: Nagy János n. sarlói lelkész és esperes, — a belső-Somogyi egyházmegyéből: Kacsóh Lajos k: bajomi lelkész és esperes; Halka Sámuel dombói leikész, egyház­megyei főjegyző,— a drégel-Palánki egyházmegyéből: Blaskovics Pál segédgondnok,— a komáromi egyházmegyéből: Vecsei Nagy Péter cs. radványi lelkész és esperes; Csepy Mihály csicsói lelkész, egy­házmegyei jegyző; Dómján Sámuel tanácsbiró, aranyosi lelkész; — Madarassy Mór segédgondnok,— a mezőföldi egyházmegyéből: Bali Mihály esperes, polgárdi lelkész; Fábián István egyházmegyei jegyző, soponyai lelkész; Dabasi Halász Lázár segédgondnok; Huszár Pongrácz tanácsbiró,— a pápai egyházmegyéből; Antal József görzsönyi lelkész és esperes; Szalai Miklós pázmándi lelkész, egyházmegyei jegyző; Mező Dániel lapolczafői lelkész, tanácsbiró; Tóth Lajos segédgondnok, Nagy Szabó Ignácz tanácsbiró, Takó Mik­lós tanácsbiró, — a főiskola részéről: Kiss János akadémiai igazgató, Vály Ferencz középtanodai igazgató, Tarczi Lajos, Bocsor István, Kerkapoly Karol tanárok,— a tatai egyházmegyéből: Pap János esperes, császári lelkész; Varjú István egyházkerületi ideiglenes pénztárnok, Dc­csi Bálint egyházkerületi helyettes számvevő, ácsi lelkész, Kiss Antal csépi lelkész, Kiss József n. igmándi lelkész mint kinevezett Censorok; Csajághy Káról, id. Micsky Lajos, Pázmándy Lajos íanácsbirák,— a veszprémi egyházmegyéből: Vecsey Gábor esperes, palotai lelkész, — Pap Ferencz segédgondnok,— cs még löbben az egyházkerület különböző vidékeiről a közügyek iránt részvétet tanúsító egyházi s világi férfiak. Mely alkalommal: 1) Reggeli istentisztelet idején, az evangyéliomi Vallás és Anyaszentegyház iránt érdeklett közönség, az Űr imádásá­nak házába gyülekezvén, szent zengemények között áhítatos könyörgésekkel segítségül hivatott a minden jóra vezérlő Szentlélek. Miután pedig elhangzott a könyörgés szózata és az ének, főtisztelendő Superintendens úr a templom közepére állított lanác?­aszlalnál az egyházkerületi Corisistorium tagjaival helyet foglalt, s közméllánylaltal fogadott korszerű hatályos elnöki beszé­dében irányadólag jelen közgyűlés hivatására és nem csekély feladatára, mindeneket kellően figyelmeztetve, A tanácskozást ünnepélyesen megnyitotta. 2) A tárgyalásokat előzőleg, legelső teendőnek nyilváníttatván, egyházi gyakorlatunk szerint, a világi elnökségnek kö­rülményeink állal igényelt helyettesítéséről gondoskodni: Tekintetes Sárközy József tata-vidéki segéd gondnok úr kéretett föl egyhangulag, hogy a közgyűlés tartama alatt a világi elnökség tisztét teljesíteni szíveskedjék, mely kérelmet ismeretes szolgálatkészségé­vel méltányolván, székét a község megnyugovására azonnal elfoglalta. 3) Olvastatott a fötiszleletü tiszántúli helvét hitvallású ev. Superintendentia f. 1860-ik évi April. 20-án Debreczenben tartatott közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonatban egyházkerületünkhöz is atyafiságosan megküldött 8 ik szám alatti határzata, mely a fötiszteletii tiszamelléki testvér Egyházkerületnek f. évi Marlius 14-ik és 15-ik napjain Miskolczon tartott értekezle­tében közügyünkre vonatkozólag lelt intézkedésével öszhangzóan, a jelen idők viszonyaihoz képest , egy oly állandó Bizott­mány kinevezése iránt rendelkezik, melynek az a jelentékeny föladata leend, hogy a többi testvérkerületek küldöttségeivel egyesülten, az egyházkerületek által már eddig elé is kijelölt úton s elvek szerint, az Egyház törvényes szabadságának helyreállítása és védelmezése végeit, minden törvényes módot és eszközöket használatba vegyen, s a kerületeknek javalla­tokat legyen. Köszönettel fogadia egyházkerületünk ez érdekes halárzat megküldését, s tartalmát komoly figyelem­mel kisérvén, abban óhajtását cs nézeteit látta kifejezve; minek következtében, habár aíon boldogító hitben él, hogy a történetekben sorsintézőleg uralkodó nagy Isten, megpróbált népének a ború zordon napjai után az óhajtolt derű napjait elhozandja, — habár azon biztos reményt táplálja is kebelében, hogy ö császári kir. Apóst. Felségének kétségbevonhatlan atyai jóakarata és bölcsessége, magyar protestáns híveit, legalázatosabb őszinte kérelmükhöz képest, törvényes egyházi szabadságuk élvezetébe viszszahelye­zendi: mind a mellett kötelességének ismeri, részéről is illő határok közölt mindent véghezvinni, valami csak az evang. Anyaszentegyház reményeinek, jogos kivárialainak minél elödbi valósúlhalása végeit, az önkormányzati szabadság és nyugalom visszaállítása tekintetéből, czélra vezető becsületes tényezőül szol­gálhat, s ezért a tiszai Superinlendenliák indítványához csatlakozva, kebeléből egy hat tagú állandó Bizott­mányt nevez ki oly utasítással, hogy mind a többi helvét hitvallású egyházkerületek, mind pedig az ágostai hitvallású evang. atyafiak hason-irányú és kűldetésü Bizottmányaival egyeiértve, a testvéries összetartás elvéhez híven, egyházunk sérelmenek orvoslását, és az Egyházkerületek által egyenként s egyetemlegesen kifejezett törvényes kivánaloknak teljesülését eszközölje, sőt általában hitelveink, jogaink, törvényeink sérelme nélkül, a fölmerülő körülményekhez képest mindent elkövessen, hogy egyházunk törvényes sza­badsága és nyugalma, minél előbb s minél biztosabban helyreállítlassék, magától értetvén, hogy ezen küldöttségeknek s az azokból alakuló egyetemes értekezletnek minden javaslatai és intézkedései, csak az egyházkerületi közgyűlések jóváhagyása által űyerhetnek érvényt s léphetnek életbe. — E bizattmány

Next

/
Thumbnails
Contents