A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.
37 1943. november 25. — 15—16—17. pénzét, értékpapírjait a dunamelléki egyházkerületre hagyta. Bár a hagyomány értéke még pontosan megállapítva nincs, öszazegét mégis 150—200.000.— P-re becsülhetjük. Az elköltözött úrnő maga volt a megtestesült szeretetreméltóság, kedvesség, jóság és hűség. Bámulatos odaadással szolgálta a nemzeti eszményeket és egyházának templomos, úrvacsorázó, imádkozó és adakozó tagja volt. Méltán sorakozik azokhoz a Rádayakhoz, akiknek emlékezetét dunamelléki egyházkerületünk századok óta kegyelettel áldja. Eben-ha-ézer Jelentésemnek végére értem. Fény és árnyék, könny és mosoly, reménység s aggodalom játszott velünk. Egy dolog azonban mindennél bizonyosabb: aiz, hogy idáig segítségül volt az Űr. Ebben a rettenetes ítéletidőben templomainkban prédikálhattunk, híveinket gondozhattuk, iskoláinkban taníthattunk. Munkánkat az állam támogatta, a magyar közélet megbecsülte, a nép egyre nagyobb szomjúsággal kívánta és Isten irgalma megáldotta. Nem tudjuk, mi vár reánk. De aiz bizonyos: Isten megmarad Istennek és Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. A püspöki jelentéssel kapcsolatban egyházkerületi közgyűlésünk: 1. Kegyeletes érzésekkel emlékezik meg mindannyiunk nyugalmáért és boldogabb jövőnkért életüket, vérüket áldozó magyar katonáinkról, hősi halottainkról. 2. Jegyzőkönyvében örökíti meg értékes szolgálatokat végzett vezető tagjainak: Mándy Sámuel volt felsőbaranyai, F. Szabó Géza solti egyházmegyei gondnoknak, érdemes volt alkotótagjainak: Végh Béla és Szűcs Ernő dr. világi tanácsbíráknak, a református tanügy terén kiváló érdemeket szerzett Kathona Margit halasi polgári leányiskolái igazgatónak, bilkei Pap István nyug. theol tanárnak, úgyszintén az elmúlt közgyűlés óta elhúnyt lelkipásztorainknak áldott emlékezetét. 3. őszinte szívvel osztozkodik a testvér dunáninneni evangélikus egyházkerület gyászában, mellyel alig egy évi püspöki működése után váratlanul elhunyt 1 lelki vezetőjét, Kardos Gyulát siratja. 4. Megilletődötten búcsúzik Jékely Lajostól, BaárMadas leánynevelőintézetünk nyugalomra vágyott, neme;; lelkű igazgatójától, a dunántúli egyházkerület nyugalomba vonult, puritán lelkű, ősz püspökétől, Medgyasszay Vincétől.