A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

.250 Függelék gyobb csoda maga az az erő volt, mely lehetővé tette a diakoniszszatestvérek számára azt, hogy « legelcsüggc sztőbb körülmények között is kitartsanak s a legönfeláldozóbb munkát vállalják. Egy esztendővel ezelőtt internátusunk ma kifogástalanul szép, ragyogóan tiszta épületei még romokban voltak. Az egyik épületnek évek óta hiányzott a teteje, a másikban beomlott menyesetek és felszaggatott padlók mutatták a romlást. Heteken és hónapokon át dolgoztak mezőségi ködben és sárban, a vasúttól nyolc kilométerre fekvő faluban, küzködve szállítási nehézségekkel, lusta és ügyetlen kőműves cigányokkal, háborús beszerzési gyötrelmekkel, megszegett ígéretekkel, emberi megbízhatatlansággal. A hónapokig tartó kérvényezés és utánjárás eredményeként, Pesten nagynehezen beszerzett ágyakat postai zavarok miatt a Székelyföld legtávolabbi zugából kellett előkaparni s közben már egyre jöttek a gyerekek. Jöttek rongyosan, eltetvesedve, eJképzelhetetlníil piszkosan, fekélyesen, bizalmatlanul és sokszor szinte csak hatósági erőszakra. Volt, amelyik meg is szökött. S ment tíz, húsz, harminc kilométert gyalog, télvíz idején és a testvérek keresték. Még fürdőkád sem volt és üst sem. És mire az egyik gyermek tiszta volt és kifoltozták ruháit, jött a másik. S ez minden iskolai szünet vagy haza szökés után újra kezdődött. Saját termésünk még nem volt s a falu hetekig gyanakodva nézte a testvérek munkáját és így a beszerzések a legnagyobb nehézségekbe ütköztek. A tekintélyes gazdaság vezetéséhez s a munkák végzéséhez szakértelem kellett s ezért két testvérünk gazdatanfolyamot végzett s ezüstkalászos gazdává lett. Sokat segítettek a vármegye főispánja s a szentmátéi bérlet tulajdonosa, gróf Bethlen Béla, Török Lajos igazgatótanító és ifj. Török Lajos helybeli lelkipásztor és sokan mások. De ez mind nem volt elég. És ilyenkor adtak új meg új bíztatást a „Református Jövő" olvasóinak megható adományai. Amikor most október 17-én Alapítványunk elnöke és Vásárhelyi János erdélyi püspök ragyogó őszi napfényben ünnepélyesen felavatta az internátust, elszorította szívünket a hálaadás: nagy dolgot cselekedett velünk az Úr! Ámulva áldottuk az Istent. Szenmáté valóban drága gyermeke a Filadelfiának. Sok pénz, sok testvér kell neki. Most is van közel 20.000 pengő adóssága. De tudjuk, Isten megadhatja. 7. A noszvaji (Borsod vm.) „Lakaitos Etelka" árvaotthon. Egy évvel ezelőtt még azt írtuk: noszvaji ingatlanunk. Akkor halt meg az adományozó: özv. Lakatos Józsefné. Ma már a „Lakatos Etelka árvaotthon" működéséről számolhatunk be. Az egyetemes konvent Jó Pásztor missziói albizottsága hadi és honvédelmi árvák számára keresett otthont. Alapítványunk erre a célra átengedte noszvaji ingatlanát s így alakult meg a „Lakatos Etelka árvaotthon bizottsága". A bizottság gyűjtésének eddigi