A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

Függelék 245 ket jobban megterhelő takarékossági rendszabályokkal biztosítható volt. Hogy az ápolási 'díjak három hónapi késedelemmel engedélyezett felemelése következtében beállott veszteséget a jelenlegi viszonyok között hogyan tudjuk pótolni, arra vonatkozólag mindeddig semmi konkrét megoldást nem találtunk s csak az vehető bizonyosnak, hogy ezt az új megállapítás-ó ápolási díjakból nem leszünk képesek fedezni. Amennyiben ez az esemény megismétlődnék, könnyen végzetessé válhatnék kórházunkra nézve. Megnehezíti még a helyzetet az is, hogy olyan beruházásokat kellett eszközölnünk, amelyek a mai viszonyok között nélkülözhetetlenek a kórházi üzem fenntartására. Szükségesnek mutatkozott például mintegy 20.000 pengő költséggel egy modern hűtőberendezés felállítása, mely lehetővé teszi számunkra az időnként nagyobb mennyiségekben kiutalt és csak úgy beszerezhető élelmiszerek tárolását. Ebben az esztendőben egy olyan veszedelem hárult el kórházunk felől, mely alapjaiban rendítette volna meg az egyházi alapítványok kezelésében lévő közkórházak létét. Az 1300/1932. N. M. M. elnöki számú rendelet ugyanis az alapítványok által fenntartott közkórházak teljes gazdasági igazgatását és irányítását a városi hatóságok kezébe tette le. Az igazgatótanács az egyetemes konvent útján az igazságügyminisztériumhoz fordult jogorvoslatért, hivatkozva arra, hogy az 1791-es törvény XXVI. tc. kimondja, hogy az egyházak saját kebelükben kórházakat tarthatnak fenn és azokat maguk igazgatják. Közel két évig tartott, miközben csak az illetékes fővárosi hatóságok rendkívüli jóindulata gátolta meg, hogy a rendelet hatályát a Bethesdára is kiterjesszék, — míg végre kimondotta az igazságügyminisztérium, hogy a rendeletnek az egyházi alapítványok kórházaira való kiterjesztése valóban ellentétben áll a törvénnyel s ennek következtében ki kell mondania azt, hogy az egyházi alapítványok kórházaira nem vonatkozik. Alapítványunk elnökének a belügyminisztérium illetékes osztályával folytatott személyes tárgyalása után a módosító 35/1943. B. M. számú rendelet megjelent s ezzel a kórházunkat fenyegető veszély megszűnt. A betegek lelkigondozása, az istentiszteletek, illetve a kórtermekben tartott áhítatok és személyes beszélgetések útján az eddigi keretek között történt. 3. A gödöllői árvaház. Évek hosszú során á állandóan azt jelentettük, hogy a gödöllői árvaházunk épületében már-már lehetetlenné válik a munka. A falak nedvesek, az ajtók és ablakok rosszak. Igazgatótanácsunk már a ház eladására is megadta az engedélyt. Most annál nagyobb örömmel jelentjük, hogy a második világháború ne-