A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

.238 Függelék gendőbiztositékot egy, az anyaház támasza nélkül élő színvonalas munkásnak, a másik pedig az, hogy hogyan lehet elkerülni azt, hogy ezzel az új szervezettel a diakonissza anyaegyházaknak a szükséghez képest amúgy is elégtelen utánpótlását e\vágják. Ha ezt nem tesszük meg, könnyen megtörténhetnék az, hogy az erők elhamarkodott megosztása életképtelenné tenné mindkét szervezetet, Az adminisztratív szervezés útján életrehívott beimissziói munkák gyakran koraszülötteknek bizonyulnak s egyetlen koraszülött gondja jobban igénybeveszi a családot, mint egy egész bokoralja egészséges gyermek. Azzal a veszedelemmel is szembe kell néznünk, hogy míg az egyházi központosítás irányzata látszik érvényesülni, nem szakítt'atnak-e szét organikus életegészek s nem desintegráldnak-e erőink? Rá kell mutatnunk arra is, hogy úgy látjuk, egyházi életünk s benne a tervszerű és eredményes és közös, tehát az egész egyházi organizmus által végzendő feladatok vállalásában még mindig igen súlyos akadály az a partikulárisztikus szellem és szinte szektás individualizmus, mely a legszűkebb körön túleső kötelességeket egyszerűen meg sem látja, vagy a maga kicsiny körében akarja megoldani. Ez mindaddig így is lesz, míg igehirdetésünk a test és tagjainak egységéről szóló kijelentés tanítását (I. Kor. 12.) a gyülekezetek tudatában élő erővé nem teszi. Amíg itt nem ad gyökeres megtérést Isten Lelke, addig erőink legnagyobb részét egymással versengő s ennek keretében kifejlődni és megerősödni nem tudó, mert egymást gyengítő kísérletekre fogjuk szétforgácsolni és a feladatok végeredményében elvégezetlenek maradnak. Sokat hallunk mostanában arról, hogy egyházunk felébredt s ha a múlthoz mérjük a jelent

} valóban igen sok okunk van a hálaadásra, azonban az élet igazi jelei a hitből fakadó nagy önkéntes áldozatvállalásokban még mindig csak nagyon szórványosan mutatkoznak Ebben a jelentésben is hansúlyoznunk kell, hogy a diakonissza utánpótlás nagy nehézségei és az Istentől kért és várt ébredés hiánya között egészen szoros összefüggés van, mert kicsi, de élő lelki közösségek aránylag elgondolkoztatóan sok lelket' indítanak szolgálatra. Most is felhívjuk a figyelmet c\rra, hogy vallásoktatásunk az egyház szeretetmnnkáinak ismertetésére és a velük kapcsolatos felelősségvállalás felkeltésére nem használja ki kellóképpen a lehetőségeket és igehirdetésünk sokszor ehallgatja a keresztyén ember el hivat ásáról, küldetéséről, a jócselekedetekkel és ai szolgálottal összefüggő egyéni felelősségről szóló kijelentést s ezzel az egyház kárára csonkítja meg a teljes Szentírást. Ennek büntetése vereségeink és veszteségeink nagyságában is világosan meglátszik. Többek között ide tartozik az is, hogy ebbe az évben is azt kell jelentenünk, hogy a magyer diakonisszaanyaházak a testvérek szolgálatát igénylő munkatér