A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

10 1943. november 25. — 14—11—12—13. Az egész magyar református egyház követte a Mózesi szavát: „az ösz ember előtt kelj fel és a vén ember orcáját becsüld meg", (III, Móz. 19. 32.), amikor Medgyasszay Vince dunántúli püspök csöndesen félreállt helyéről, mert elérte a törvényadta korhatárt. Teljes testi és lelki erejének birtokában, egész egyházkerülete hálájától és rokonszenvétől kísérve, maga után nagy szolgálatának emlékét s eltávozásának példaadó erkölcsi tanítását hagyva, távozott el közülünk. A mult kerületi közgyűlésen még nem tudtuk a bácskai néli.et egyházmegyét visszakebelezni, mert a szervezetre vonatkozó végső megállapodások még nem jöttek létre. Ez a kerületi gyűlés után néhány hónap múlva minden nehézség nélkül megtörtént. 1943 január l-e óta egy test velünk a bácskai német egyházmegye, a mi régi, kedves német gyülekezeteink egyházi szervezete. Jól esett volna, ha most az egyházmegye élén üdvözlhetném azt a férfiút, aki az elmúlt jugoszláviai időszak alatt is vezetője volt a délvidéki német gyülekezeteknek, aki a visszatérés és átszervezés művét is végrehajtotta: Weimann Péter ujverbászi lelkipásztort. Ezelőtt harmincöt esztendővel a kolozsvári theológiai fakultáson nekem, mint kezdő tanárnak ő volt egyik legjelesebb tanítványom. Azóta nem találkoztam vele, mint közvetlen munkatárssal, csak most, mikor Délvidék hazatért. De ő tovább nem volt hajlandó viselni az esperesi tisztséget s így e pillanatban, mielőtt még üdvö-. zölhettük volna, búcsút kell vennünk tőle. A belső kapcsolatok láthatatlanok és tartósak, a külső kapcsolatok láthatók ugyan, de változékonyak, mi pedig azért vagyunk itt, hogy az apostol szerint: ne a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézzünk. Akik jönnek A dunmelléki egyhákerület atyai hajlékából nemcsak távoznak a nagy család tagjai, hanem jönnek is. Legelső renden köszöntöm a bácskai német egyházmegyét és annak elnökségét Jung Keresztély esperes és dr. Krenrich János gondnok urat. Akárcsak a múltban bármikor, most is teljes szabadsággal ápolhatják és fejleszthetik német református testvéreink nemzeti műveltségüket és népi jellegüket. E szolgálat közben a legbensőbb testvéri kapcsolatban élhetnek mivelünk azonegy reformáció gyermekeivel. Közös multunk kezesség arra, hogy a jövőben is szerethetjük és szolgálhatjuk egymást az Ige és a Szent Lélek közösségében. Magyarországi református egyház püspökei között elfoglalta helyét Győry Elemér dunántúli püspök úr is. Szeretettel, bizalommal fogadjuk, mint akit szívünkbe már régen befogadtunk. Ismerjük azt a lelket, amely vezette, azokat a szolgálatokat, ame-