A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

1943. november 26. — 181—182. 141 denütt adnak erre alkalmat. A csendes ntapokat megtartották, több' helyütt karácsony előtt is. A lelkipásztorok hibája, mert nem érdeklődik és nem keresik az alkalmat. A budapesti egyházmegye 14 kerületében 14 lelkipásztor tartja a kapcsolatot a leventepairancsnokságlokkal. A leventék templomba járása nem kielégítő, mert a protestáns leventéknek 20—25%-a jár a vasárnapi istentiszteletekre. A valláserkölcsi oktatás nagy nehézségekbe ütközik, mert nincs elég arra alkalmas oktató. Az újabban nyert segély azonban lehetővé teszi, hogy ezen a nehézségen is segítsen. A csendesnapokra is csak 20—25%-ban vezették fel a leventéket. A lelkipásztorok nagyobb része nem vesz részt a leventeegyesületek munkáiban. A református leventeoktatók száma kevés. Az ifjúsági egyesületekből mindenütt vannak leventeifjú vezetők. Összefoglalva most már a különböző jelentéseket, általában az tűnik ki, hogy a leventék templomba járása a gyülekezetek nagy részében biztosítva nincsen. Vagy nem vezetik fel, vagy pedig még nem találták meg a módját, hogyan lehetne ellenőrizni, hogy a leventék az istentiszteleteken részt vesznek-e. A leventék valláserkölcsi oktatásában a lehető legnagyobb zűrzavar uralkodik. Több helyen megakadályozzák a lelkipásztort abban, hogy valláserkölcsi oktatást végezzen, vagy felekezeti okokból, vagy azért, mert a leventeoktaté) ezt a maga törvényszabta jogának és kötelességének tartja, vagy pedig nem rokonszenveznek ezzel a gondolattal. Mégis úgy látszik, hogy a hiba több helyen a lelkipásztorokban van, akik nem biztosítják a valláserkölcsi oktatáshoz való jogukat és azt várják, hogy ebbe a munkába hívogassák őket. Református szempontból hátrányos és igazságtalan az a rendelkezés, hogy a leventék erkölcsi oktatását a felekezetek számarányában tartják. A levente csendesnapok és az úrvacsorázás megtartása általában jó eredményű és üdvös intézkedésnek bizonyul. A lelkipásztoroknak a leventeegyesület munkájában való részvétele és az oktatókkal való jóviszonya jórészt a lelkipásztoroktól függ. Zűrzavaros a leventemunka és az ifjúsági munka egymásra való befolyásának megítélése. Ha a lelkipásztor jóviszenyban van a leventevezetővel és minden lehetőséget megragad, hogy a leventeifjúsággal foglalkozhassék, akkor a leventemunka segíti az ifjúsági munkát. De ha a lelkipásztor szemben áll a leventemozgalommal, vagy kényelmes, vagy ami a. legszomorúbb, nem látja az ifjúsági munka mérhetetlen fontosságát, akkor a levc ntemozgalom elsöpri a RKlE-munkáját. A leánylevente munkáról szórványos jelentés érkezett. Általában az a megállapítás, hogy nincs leventeleány vezető. Ezzel a panasszal ellentétben és kapcsolatban figyelemreméltó a solti egyházmegyének az az intézkedése, hogy szeptember havában egy