A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

1943. november 25. — 113. 101> vekedéséhez is szükség volt a vállalkozás fejlesztésére s végül a nagyobb üzletbért kiegyenlíti az a körülmény, hogy egy magaslétszámú gimnázium s majdan internátus nagy vevőközönséget biztosít. Virágh Sándor iratterjesztést vezető lelkész rendelkezik könyv- és papírkereskedői iparengedéllyel s áldozatkészen átadta a kerületi iratterjesztésnek saját tankönyvárusítási engedélyét is. Az üzlet megnyitásához némi tőkére volt szükség, amit az iratterjesztés úgy biztosított, hogy néhány budapesti gyülekezet bevásárlási előleget folyósított, amit könyv- és papíráruban részletekben kap majd vissza. Eddig a Kálvin-tér 2.000, a Pozsonyi-út 1.000, a Szabadság-tér 500, a Külsőjózsef város 100 P ilyen beszerzési előleget adott. Az iratterjesztésnek magának is volt készpénzállománya saját forgalmából s így a berendezés anyagi alapját sikerült biztosítani. Az üzletet szeptember 1-én nyitottuk meg s alkalmazta Balázs Lászlóné Kont Irént, az Ifjú Erdély iratterjesztésének volt alkalmazottját, továbbá egy csomagoló kiszolgáló leányt és egy kifutót. Az iratterjesztési bizottság elkészítette az új helyzethez szabott költségvetést, amelyben a többletkiadást a könyvkereskedés bevételétől várja. Az iratterjesztés a bolthelyiség berendezését mint az egyházkerület vagyonát leltárba vette s tisztelettel javasolja, hogy a tett intézkedéseket, jóváhagyva, az iratterjesztő bizottságot egészítse ki a közgyűlés s Muraközy Gyula helyére — aki mint egyházkerületi előadó volt eddig a bizottság tagja — Joó Sándor pasaréti lelkipásztor választassék meg, továbbá az egész ügymenet, úgy missziói, mint pénzügyi szempontból való, ellenőrzésére kéressék föl Zakar Albert nyugalmazott pénzintézeti főtisztviselő és dr. Dómján János külsőjózsefvárosi lelkipásztor. Természetesen, az egyházkerületi számvevő, illetve számszék, úgy, mint eddig, végezze ezután is az iratterjestés munkájának számszerű felügyeletét. II. Először foglalkozhatunk a 22. évi elszakítás után az egyházkerületünkbe hazatért alsóbaranya-bácsi egyházmegye missziói jelentésével. Szívünk meleg szeretetével és sok imádságunkkal kísértük azt az áldott munkát, amit az elszakított délvidéki testvérek több, mit két évtizeden át magukra hagyatva, de Istentől el nem hagyatva végeztek. Az ő hazatérésük azt a missziói kötelezettséget jelenti számunkra, hogy amit Isten a nehéz próbatételek Idején bennük és általuk elvégzett, most az egész egyházkerület javára és áldására fordítsuk. Szeretetünk és imádságunk kíséri azt a különösen fontos és a szó szoros értelmében misszió munkát, amit néhány lelkipásztorunk a horvátországi gyülekezetekben végez. A missziói jelentések közül ki kell emelnünk még néhányat. Egyik ílven külön tárgyalandó kérdésünk a börtönmisszió. A bu-