A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

1942. november 20. — 147. 125 az evangéliumi lelkülettel szemben erős. a belső idegenkedése. A felszínen ebből nem sok látszik, de sokat elárul az a kétfélemagatartás, amivel ifjúságunk az egyház hívó szavára, vagy a népi szociális irányzat hívó szavára reagál. Ifjúsági lelkészeink látják, hogy munkájuk nem válik pepecseléssé, ha személyes munkává lesz a diákok közölt. .Erőteljes mementó hangzik föl a jelentésekben a nemzetiségi vidékeken levő iskolákról. Az egész magyarság nagy döntő kérdései azok, amikkel már az iskolákban is meg kell harcolni. A Szentíráshoz való komoly visszatérés s az egész ifjúsági munka erőteljes bibliás alapja nyújthat csak az adott nehéz körülmények között reményt arra, hogy Jézus Krisztus gyógyító hatalmába veti reménységét a talán nagyon nehéz sors előtt álló jövő nemzedék. Ebből a szempontból igen fontos, hogy a diákmissziói munkát végzők tisztában legyenek munkájuk elvi alapjaival. Bajos elképzelni, hogy a szó bibliai értelmében vett diákmissziónak hogyan lehet „legdinamikusabb része a zsoltáréneklés és. mctgyar dalmisszió" és hogy „a zsoltár és magyar dal misszió" hogyan tud „olyan fiatal szíveket is az evangéliumhoz kapcsolni, akik egyébként távol maradtak volna tőle". „Isten Igéjének terjesztésében kétségtelenül ez egy új módszer", írja egy volt konventi ifjúsági lelkész. Bizonyára vagyunk néhányan, akik szeretjük a magyar dalt, azt is megengedjük, hogy nemzetünknek ezt az elhanyagolt kincsét újra föltárni lehet alkalmilag akár a gyülekezetek vagy ifjúsági egyesületek vállalkozása is, de látnunk kell világosan — és meg is kell mondanunk érthetően, — hogy ilyeni esetekben nem „Isten Igéjének terjesztéséről" van szó. őrizkedjünk a fogalmak összezavarasától és a szent dolgokat jelentő szavak szekuláris tartalommal való megtöltésétől. Sjnos, nem szentelhetünk elég időt ifjúsági lelkészeinknek arra a hűséges és áldott munkájára, amelyet földműves, iparos és kereskedő ifjúságunk között végeztek. Jó, ha ez a munka nem különül el, hanem lelki kapcsolatban! van a diákmunkával. Ezen a téren nagyon kívánatos a kapcsolatok elmélyülése. Legnagyobb hiánya úgyis az ifjúsági munkának a vezetők hiánya. A leventemozgalomnak ez a legdöntőbb kérdése is. az egyik missziói lelkész olyan ifjúsági lelkészi állásokat sürget, különösen a nagv gyülekezetekben, amelyek által a leventeszolgálat is és a gyülekezeti ifjúsági munkák is megtalálnák a maguk vezető munkásait. A lelki szomjúság mindenütt megvan, csak Istentől elhívott és a munkába beállított munkások kellenek. Nem lehet fájdalom nélkül megemlíteni, hogy az ifjúsági munkának egyik legáldottabb szolgája, Kovács Bálint „kénytelen volt megválni ettől a gyönyörű miszsziói munkától", őt Isten bizonyára fölhasználja a kecskeméti új munkahelyén, különösképen a népfőiskolai szolgálatban, de országos jellegű munkájából mély sajnálattal láttuk őt eltávozni. Adná Isten, hogy a népfőiskoláknak épen a divatbajövés miatt