A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

1941. november 20. — 5. 35 riilvéve". vAz ő feje és a haja fehér, mint a fehér gyapjú, mint a hó és szemei olyanok, mint a tűzláng és lábai hasonlók az izzó fényű, érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása." ,,Jobb kezében hét csillag, szájából kétélű éles kard jő ki és az ő orcája, mint a nap, amikor fénylik az ő erejében " (Ján. jel. 1:13—16.) ő viszi a hajót szénit ígéreteinek Ararátja felé. S én, öreg matróz, az árbockosárban, ülve, ki tudja meddig, a zuhogó viharban, villámok záporában el-elkiáltottam az ö nagy nevét.* A püspöki jelentés felolvasása után Lázár Andor dr. egyházmegyi gondnok az egyházkerülti közgyűlés, az egyházmegyék és összes tanintézetek nevében az alábbi beszédet mondotta: Fötiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Méltóztassék nekem, mint az egyházkerület itt jelenlevő, hivatali állásban legidősebb egyházmegyei gondnokának, megengedni, hogy mielőtt aiz elhangzott püspöki jelentés tárgyalására térnénk át, néhány szót szólhassak. Ez a néhány szó megemlékezés óhajt lenni végtelenül szeretett püspökünk szolgálatának 20 éves fordulójáról. Főtiszteletű Püspök Úr, Kegyelmes Uram! A dunamelléki egyházkerület évi rendes közgyűlése ma ünnepi keretek között ült össze a Kálvin-téri ősi templomban. Abban a templomban, melyben Főtiszteletű Püspök Úr hirdeti Isten igéjét az Úr parancsa szerint, mely Timotheus írásában meghagyja „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben". A püspök, az igehirdető 20 év óta teljesíti ezt a parancsot. Szavának nyomán a sziklává keményedett szívekből is forrás fakad, lelkek elhamvadt tüze újból feléled s a lángoló hit áldozati füstje megindul az egek felé. Titkok leplét lebbenti fel előttünk. Gondolkozni kezdünk, öntudatra jutunk, élő valósággá válik bennünk az a tudat, hogy az Isten, lélek és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. (János 4:24). Az igehirdető szavára élő valósággá válik bennünk a lelkiismeret hangja. A lelkiisemeret hangja, mely korhol bennünket, ha nem lélekben imádjuk az Istent, hanem hangos szóval akarjuk eltakarni krisztusi hitünk hiányát. Az igehirdető észrevéteti velünk, hogy sír bennünk a lelkiismeret, ha cselekedeteink nem követik Krisztus tanításait, reá figyelvén, meghalljuk, amint fáradtan könyörög lelkiismeretünk, ha eltévelyedésünkben! álokoskodásokkal Isten örök erkölcsi törvényeit tetszetős pillanatnyi hatásokért sárba tapossmk. * Népmozgalmi adatokat és kimutatásokat lásd az 1. számú függelékben. 3*