A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

246' 17. §. A segédlelkész az összes lelkészi teendőkben segédkezni tartozik s a fennálló törvények, rendszabályok, liturgiái is rendelkezések keretei között tartozik vezető-lelkipásztora utasításaihoz szigorúan alkalmazkodni. 18. §. A segédlelkész javadalma: a) bútorozott szobából álló lakás (ágynemű használata nélkül); b) fűtés, világítás, takarítás; c) regigleli, ebéd és vacsorából álló egyszerű, tisztes ellátás a lelkipásztor asztalánál. Indokolt kérelemre az esperesi esetrőlesetre úgy az ellátásnak, mint a lakásnak évről-évre megszabott pénzöszegben való megváltását engedélyezheti. (A készpénzben való megváltást engedélyezheti.) A kósizpénzben való megváltást csak kivételes méltánylást érdemlő esetekben szabad engedélyezni. A lakás és ellátás körüli panaszokban az esperes intézkedik. Fontosabb és nagyobb jelentőségű esetekben pedig az egyházmegyei közgyűlés; d) havonkint előleges részletekben az egyházkerület által megállapított évi díj. Mosás a segédlelkészt nem illeti. 19. §. Abban az esetben, ha a segédlelkész a parochián kan lakást és ellátást, köteles családtagként alkalmazkodni a lelkészcsalád házirendjéhez. A lelkészcsalád is családtagnak tekinti a segédlelkészt, aki mind hivatalos, mind nem hivatalos baráti és társadalmi érintkezésben is ehhez méltóan tartozik viselkedni. 20. §. A segédlelkész magatartására, társadalmi életére, hivatali működésére vonatkozólag az egyházi törvénynek a, lelkészt illető rendelkezései értelemszerűen a segédlelkészt is kötelezik. 21. §. A segédlelkésznek joga van évenkint szabadságra és pedig: a) ha vallásoktató-segédlelkészt, vagy legalább 16 órán át vallásoktatással foglalkozó segédlelkész, amennyiben! a helyi szabályrendelet másképpen nem rendelkezik, úgy évenként utólagosan a nagy szünidőre eső négy heti szabadságra. A nagy szünidőből fennmaradó időben a lelkipásztor rendelkezése szerint vagy a lelkipásztort, vagy más segédlelkészt külön díjazás nélkül helyettesíteni tartozik; b) egyéb seigédlelkésznek évenként két heti vakációra van joga, akár két vagy több részletben, kívánsága szerint. A szabadság iránti igényét a szabadságolás előtt legalább egy hónappal írásban tartozik vezető-lelkipásztorának bejelenteni, aki két héten belül írásban kijelöli a szabadság idejét. Amennyiben az így kijelölt időköz ellen a segédlelkésznek kifogása vani, vagy a vezető lelkipásztor a szabadságidőt kijelölni vonakodik, úgy a segédlelkész az espereshez tartozik azt azonnal bejelenteni és azesperes dönt.