A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

130 1942. november 20. — 147. lelki és anyagi gondozása seholsem hiányozhatik és az egyház munkáját nem végezheti helyette a politikai községi. VII. Egyházi élet és misszió. A presbitériumok általában a missziói munkát legalább is jóindulattal szemlélik. Egyelőre még kevés helyen vált a presbitérium azzá, amivé az Isten-rendelte gyülekezetben lennie kell, t. i. a szétsugárzó evangéliumi munká­nak imádságos hordozójává. Lassan azonban családlátogatási munkába is bekapcsolódnak presbitereink, presbiteri bibliakörök is alakulnak s a jobb jövő ígéretei megjelennek. Kevés a gond — pedig nagy figyelmet érdemelne — ének­karainkra. Az énekkarok szolgálatára szeretetvendégségeink, val­lásos estélyeink nélkülözhetetlen munkáján kívül templomaink­ban is gondolni kell. A szektákról nehéz világos képet kapni Egyes jelentések azt a megnyugtató adatot tartalmazzák, hogy a szekták fogyóban vannak, vagy legalább is megálltak. Több jelentés hangsúlyozza, hogy a komoly bibliás munka visszatéréseket is eredményezett. Félő azonban, hogy olyan titkos vérvesztesége van itt most is egyházunknak, amit valóban nehéz számonivenni, de épen azért kettőzött gondra és figyelemre van szükség. A számadatokból kitűnik, hogy a vegyesházasságra lépők száma általában erősen növekszik, néhol szinte megdöbbentő mó­don. A vértesaljai egyházmegye pl. a vegyesházasságra lépük szá­mának megkétszereződését jelenti. Az adatok általában a vegyes­házasságok és természetszerűen a reverzálisok számának nagy nö­vekedéséről számolnak be s bár reverzális tekintetéljen a legtöbb jelentés kedvező képet ad, helyes megállapítása a kecskeméti egy­házmegyének, hogy „a kép nem egészen felel meg a valóságnak". Nem az állami, hanem az egyházi anyakönyvekből készült a sta­tisztika sok helyen. Az egész missziói helyzetet a maga tarkaságában összefog­lalni és áttekinteni alig lehet. A színeknek ez a gazdagsága hálára indíthat Isten iránt. De az árnyék sokkal több, mint a fény, míg a jelentések tükrében is. Hát még a valóságbani! Két kísértés között kell a keskeny útat megtalálni. Nem szabad hálátlanul lebecsülni a kegyelmes Istennek ébresztő és újjáépítő munkáját, amelyet el­hanyatlott egyházunkban Igéje és Szentlelke által végez, ha ez a munka még csak kicsi mustármaöocska is. De nem szabad meg­feledkeznünk a mérhetetlen sok hiányról, mulasztásról, vérző seb­ről, nemgyógyított betegségről, amelyben gviilekezeteink nagy többsége szenved. Isten kegyelmi idejét használjuk föl, amíg nap­pal vam. Az egyházkerületi közgyűlés a missziói jelentést tu­domásul vesz s ezzel kapcsolatosan a következő határoza­tokat hozza:

Next

/
Thumbnails
Contents