A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

28 1942. november 19. — 9. tárgyává teendő, nem kell-e megint ehbez a módszerhez folya­modnunk. A pesti egyházmegye esperese panaszkodik, hogy az adó­hátralék egyre nő. Ez már az általános elszegényedésnek egyik jele. Eleinte azt tapasztaltuk, hogy reményeinken felül folyt be az egyházi adó; most úgy látszik, néhol már elérkezett a pénz apályának az ideje. Egyik lgfontosabb őrhlyünkről: Vácról más egyházkerületbe távozott Pap Béla, kinek szolgálatától Dunamel­lék sokat várt. Pestkörnyék épen olyan gyorsan fejlődik, mint Budapest, csak gyökerei még nem olyan mélyek. Egyházi adója 258.000 pengő, ezenkívül az önkéntes adományok összege 147.000 pengő. Szociális és jótékony célra 67.000 pengőt fordított, ami jóval fe­lülhaladja a sáfártizedet, amennyiben összes jövedelmének 25%-a. Három és fél év alatt 9 új templomot és imaházat épített, 7 lelkipásztori és 7 vallásoktatói lelkészi állást szervezett. Pana­szolja, hogy van olyan állami iskola, ahol a 15 tagú tantestület­ben egy református sincs, pedig a növendékeknek tetemes része református. Továbbá: hiába adta ki a kormány azt a rendele­tet, hogy a corpusos kereszt kitűzése tilalmas, rendeletének nem tud érvényt szerezni. Budafokon Juhász István egyházközségi főgondnok saját költségén renováltatta a parochiát 5.200 pengő értékben. Soltnak szép a leányköri és nőszövetségi munkája; szegény­gondozása is példaadó. Dunapatajon az állami iskola tantestülete a községtől nyert tiszeletdíját egy úrasztalterítő beszerzésére for­dította. Ordas szomorú helyzete gondolkozóba ejt. Az egyke meg­tizedelte s ezért az iskola létszáma nem üti meg azt a mértéket, amelyik az államsegély folyósítását biztosítaná. A politikai község hiába vesz fel a költségvetésébe a református iskola támogatására segélyeket, a vármegye következetesen törli. A presbitérium ki­vetné adóba a fenntartáshoz szükséges összeget, de az egyházi adó együttes kezelésben, lévén, a pénzügyminiszter nem engedi meg az adókulcs felemelését. így aztán szépen a magyar igaz­gatás jóvoltából bénultan áll, pusztul egy iskola. Ordas kérte, hogy államosíthassa az iskolát, de az egyházmegye elutasította. Mit csináljon Ordas, kérdi a presbitérium? Melyik jómódú egy­ház vállalná cl a hiányzó összeget? Tolna csendes, rendes, minden a régi, csak a nagypalli ár­vaházban zsibong az élet ígérete. Vértesalja a Darányi Diákházra 8.265.—, a Ravasz László jubileumi alapra 3.000.— pengőt adott. Az esperes elítéli az éj­féli istentiszteletekkel való próbálgatódzást. Én egész életemben

Next

/
Thumbnails
Contents