A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.
1942. november 19.
1942. november 19. — 23—24—25—26. 19 ügyelő, egykori kedves tanítványom kezdeményezésére indult. Olyan erdélyi gyermekeket, akik az elrománosodás veszélyének voltak kitéve, vagy annak már prédái is lettek, százával áthoztak ide a Dunántúlra, Duna-Tisza közére s magyar lélekben, piros vérsejtekben, fizikai és lelki erőben meggazdagodva vitték újra haza. Ennek a munkának rendszeressé kell válnia s azt hiszem, a magyar református egyház minden tiszthordozója, különösen pedig a nőszövetségi és ifjúsági munkájánjak minden tagozata a legnagyobb készséggel áll a szolgálatába. Végül meg kell emlékeznem még arról, hogy a Filadelfia anyaház egyik diakonisszája: Raviczky Mária testvér, Erdélyben, Szolnok-Doboka vármegyében kezdte sorbalátogatni az elrománosodott magyar szórványokat. Szolgálatára, bizonyságtételére megmozdultak a lelkek. Felfigyelt a vármegye derék főispánja: gróf Bethlen Béla is. A kultuszminisztérium csodálatos érdeklődést és megértést tanúsított, s egyetlen egy akta nélkül, protekció és tárgyalások kirekesztésével, máról-holnar>ra, egy elárvult udvarházban megnyitották az 50 magyar gyermeket befogadó Filadelfia szórványinternátust. Mikor már minden kész volt, akkor váltottunk levelet a minisztérium megfelelő ügyosztályával, utólagosan adva formát az előbb megszületett lényegnek. Most már három diakonissza testvér végzi ott a szolgálatot csendben, reklám nélkül, igazán Isten dicsőségére. A Magyar Bibliatársulat Az idén az egyházi közvélemény kétszer is felfigyelt a Magyar Bibliatársulat megalakulására. Az esperesi jelentésekből látom, milyen mély benyomást tett ez a kezdeményezés a lelkekre, de azt is, hogy félreértések támadhatnak a Magyar BibHalársulat rendeltetése körül. Nagyon erősen hangsúlyozom, egyetemes magyar református egyházunk hivatalos és felelős vezetőivel tökéletes egyetértésben azt, hogy egy olyan biblia társaságot, amely szegény embereket és széles néprétegeket kíván hozzájuttatni a Szentíráshoz, mindnyájunknak támogatni kell. De ha egyesek azt a ki nem mondott szándékot táplálnák, vagy azt a látszatot akarnák kelteni, mintha a háború ideje alatt magyar református emberek ki akarnák csavarni a Brit és Külföldi Bibliatársulat kezéből a magyar biblia kiadását, amelyet immár több mint száz éve óriási áldozattal ad ki és terjeszt a magyar nép rétegei között: ez ellen a gondolat ellen a magyar lovagiasság és erkölcsi előkelőség nevében tiltakoznom kell. Mi a magyar biblia kiadását csak akkor vehetjük át, amikor a Brit és Külföldi Bibliaterjesztő Társulattal erre nézve szabadon és testvériesen megegyeztünk. De akkor minden egyéb feladatunknál sürgősebbem ezt a nagy, becsültbeli tartozást kell lerónunk. Erről azonban csak a
