A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

1942. november 19. — 23—24—25—26. 17 készen laszíink a magyarországi reformátusság gazdasági erejének felvételére irányuló előkészületekkel, világos lesz előttünk a kép: a magyar reformátusság hány lelkészi állást kíván meg, e szolgálatért milyen fizetést tud biztosítani s hogy lehet minden erőnek okos felhasználásával a szükségleteket rendszeresen és gazdaságosan kielégíteni. — De fel kell hívnom az egyházkerület figyelmét arra is, hogy a hirtelen jelentkező segédlelkész-hiány parancsára revízió alá kell vennem, ki mellé lehet káplánt adnom és ki mellé nem Amikor annyi fiatal lelkészünk a fronton szolgál, sok a katonai kórházakban teljesíti kötelességét, mindenkinek, aki még testi és lelki erőinek teljes birtokában van, panasz nélkül kell elhordoznia egy 50%-os munkatöbbletet. Nincs más menedékünk és segélyforrásunk, mint a Krisztus szolgáinak megkétszerezett erőfeszítése s addig, amíg a felfokozott munkának első hősi halottai nem jelentkeznek, hirdetem azt a meggyőződésemet, hogy ezen a téren még nagy lehetőségek állanak előttünk. Istennek egy különös intézkedése, amely egy magyar író lelkét mélyen megrendítette és életfolyamát új mederbe terelte, az ország figyelmét újra reáirányította közéletünknek egyik nagy nyomorúságára: a reverzális kérdésre. Nem érdeke a magyar államnak, a magyar kormányzatnak, hogy minden vegyes házasságkötés alkalmából, tehát a magyarországi házasságkötéseknek óriási nagy százalékánál, a felekezeti villongások felújuljanak és méreganyaggal teljék meg egymásrautalt magyar emberek lelke. Nem lehet valláserkölcsi és krisztusi érdek testvért testvérrel, apát fiával, liitestársat hitestárssal, a rokonság egyik felét a másik felével elkeseredett harcra szembe állítani. A magyar kormányzat erkölcsi felelősségének kérdése lett már a reverzális ügy. Nem érdeke továbbá egyik egyháznak sem, tehát a többségben levő egyháznak sem, hogy a reverzális kérdésével saját hívei lelkét megrázza, esetleg túlzott mértékben próbára tegye; nem érdeke egyik egyháznak sem, hogy az elkeseredett és fellázadt felek a megkötött házasságok megdöbbentőn nagy számánál ne vegyék igénybe az egyházi áldást. A magyar református egyház a maga részéről minden áldozatra kész, ha ezzel felekezetközi életünknek ez a súlyos betegsége meggyógyulhat. D azt is hangsúlyoznunk kell, hogy fegyelemmel és lelkesítéssel, törvénnyel és evangéliummal magának a református egyháznak kell ezt a harcot megvívnia, mert annyi védelmet kap csupán, amennyi élő hitet és szent meggyőződést tud gyermekei lelkében felébreszteni. Reverzalis-kérdés