A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

236" tolnád egyházmegye által hozott fellebbezett ítéletet. A megtartott tárgyalás után, a bíróság a következőképen ítélt: Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét helybenhagyja, azonban Szalay Károly segjédlelkészt az E. T. IV. t.-c. 46§-ának Á/l. pontjába ütköző fegyelmi vétségben mondja ki bűnösnek, melyet azáltal követett el, hogy püspöki engedély nélkül kötött házasságot. 5. A dunamelléki egyházkerület bíróságának időszaki tanácsai, mint fellebbezési fegyelmi bíróság, Jakus Kálmán budapesti ref. gimnáziumi testnevelő tanár ellen a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr felkérése folytán folyamatba tett fegyelmi ügyében, 1941. évi június 24. napján tartott ülésében a budapesti egyházmegye fegyelmi bíróságának ezen ügyben 1941. évi január hó 29. napján hozott ítéletét, aiz egyházmegyei ügyész fellebbezése alapján, tárgyalás alá vévén, a következő ítéletet hozta: Egyházkerületi bíróság a budapesti egyházmegye fegyelmi bíróságának ezen ügyben hozott ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. Kiegészíti ezen indokokat aizzal, hogy bár az egyházkerületi bíróság osztja a fellebbező egyházmegyei ügyésznek azt a felfogását, hogy a felsőbb mind egyházi, mind világi hatóságok iránti tisztelet, épenúgy sajtó útján közzétett nyilatkozatokban & komoly és tisztességes hang és irály elemi kötelessége minden intelligens embernek, másfelől nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy az időszaki sajtó egyik fő feladatai a közügyek nyilvános bírálata, az észlelt visszaélések, méltatlanul szenvedett egyéni vaigy kari sérelmek lehető orvoslására törekvés. A jelen fegyelmi ügyben a panaszlott, mint a Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének elnöke és hivatalos közlönyüknek szerkesztője, hivatásából folyó kötelességet teljesített, mikor kortársaiért — megítélésük szerint méltatlan — sérelmeket szakközlönyükben szóvá lette. Ez önmagában fegyelmi vétségnek semmiképen nem minősíthető, ha talán ezek közzététele mágasabb hivatalos szerveket érzékenyen érintett is. Fegyelmi vétségről csupán akkor lehetett volna szó, ha a panasz tárgyává tett cikkekben a közoktatásügyi legfőbb felügyeletet gyakorló miniszter, vagy más magas hatósági személyekkel szemben való tiszteletlen, durva vagy gúnyolódó kifejezések foglaltatnának. Az egyházkerületi bíróság megállapítása szerint azonban a kérdéses cikkek — ha itt-ott éles vagy keserű kifakadásokat tartalmaznak is, de egészben véve azok hangja, stílusa ilyennek nem mondható, sőt a miniszter úrról mindig a legteljesebb tisztelt és hála érzelmeit hangsúlyozzák