A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

158 1941. november 21. — 210—211. előadó e látogatásával eleget tett a közgyűlés 100—1938. számú határozatának, amely az előadót mindenik egyházmegyében irányító célzatú iskolalátogatások tartására hívta fel; 2. köszönetet mond az egyházkerületi népiskolai előadónak az iskolalátogatások körében végzett szolgálataiért s ilyen iskolalátogatások folytatására felkéri. 211. Az egyetemes konvent f. évi 326. számú határozatában 'tüzetesen foglalkozik a mind jobban jelentkező tanítóhiánnyal s a megoldás érdekében a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak több javaslat előterjesztését határozta el. E javaslatok naigyobb része a tanítóképzés átmeneti szabályozására kiadott miniszteri rendelet (55.600/1941. VKM. sz.) miatt egyelőre tárgytalanná vált, mert a tanítóképző-akadémia felállítása két évi halasztást kapott s gimnáziumi érettségivel lehetséges ezidőszerinl a tanítóképző V. évfolyamára való jutás. A mult évi egyházkerületi közgyűlés 99—4. számú határozata alapján egybegyűjtött adatokból a dunamelléki egyházkerület tanítószükséglete megállapítható lett s a helyzetet nem mutatta aggasztónak. Hogy azonban az egyetemes egyházban fenyegető tanítóhiány veszedelme elhárítható legyen, a dunamelléki püspök úr a kérdés megoldására több irányú javaslatot terjesztett elő az egyetemes konventnek. Az egyházkerület iskolafenntartó egyházközségeit, tanítóképző-intézeteit és líceumait érdeklő, ma is időszerű javaslatok, a következők: A katonai szolgálat alól mentesítendők a tanítók; a kántortanítói javadalmakat kedvezőbbé kellene tenni; hogy többen vonzódjanak erre a pálya felé; ott, ahol több tanerős iskola működik, egy tanítói állás kivételével nőtanító választandó, — ebben a kérdésben az egyetemes konvent 1941. évi ülésében a miniszter úrnak 125.000— 1941. VI. számú rendelete értelmében már állást foglalt; ahol a VII—VIII. osztályos elemi népiskola kiépül, a VKM-től református vallású állami fizetésű kisegítő tanítókat kellene kérni; ahol a tanítóhiány leküzdhetetlen akadályokba ütközik, ideiglenesen az osztályok összevonandók; az állami és nem református tanítóképzőkben oklevelet szerző tanítójelöltek református népiskolák felé irányítandók; néhány évig szervezett alakban az egyházközségek szükségleteit a tanítóképzőkben kiszemelt tanítójelöltek révén biztosítsák; ahol a lelkipásztor okleveles tanító, ott ideiglenesen ő lássa el a tanítói állással járó teendőket; a megszűnő református elemi népiskolák tanítóinak elhelyezéséről eleve gondoskodás történjék, hogy ne az államnál vállaljanak állást; a református líceumok nevelésükben különösen gondoskodjanak arról, hogy az érettségi vizsgálatot letevők tanulmányaikat tovább a tanítóképző-akadémiákon folytassák; a tanítóképző-intézetek tartsák nyilván növendékeik elhelyezkedését.