A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

140 1941. november 21. — 189. 189. Egyházkerületünknek a. népfőiskolai munkálatok előké­szítésére kiküldött bizottsága előterjeszti a következőket: Nem azért, mert korszellem és divatozó mozgalom, hanem azért, mert a közvetlen lapasztalait szerint a magyar falu veszede­lemben van és ebből a veszedelemből tisztán a magyar reformá­tus lelkipásztornak vagy tanítónak munkálkodása által meg nem menekülhet, hanem a falu hívatott vezetőinek megértő, önzetlen segítőtársakra van szüksége, az értekezlet sürgősen szükségesnek tartja és ajánlja a 'dunamelléki református egyházkerület népfő­iskolájának megalapítását. Az egyházkerület első népfőiskolájá­nak megalapítására a legkedvezőbb helynek a kecskeméti gyüle­kezetet találja, amely gyülekezetben úgy a népfőiskola hallgatói­nak elhelyezése, mint nevelése szempontjából minden feltétel meg­található. A népfőiskola megindításához azonban szükséges, hogy az egyházkerület bizonyos szabályokat állítson fel és azután álla­pítsa meg az első normál költségvetést, amelyeknek alapján a kecskeméti gyülekezetben a népfőiskolai munka rövid idő alatt már ebben a téli időszakban megindulhasson. 1. Az egyházkerületi közgyűlés kimondja, hogy Kecskeméten egy próbaévre népfőiskolát állít fel. A nép­főiskola állandósítása tárgyában a következő kerületi köz­gyűlés határoz. 2. A népfőiskola ügyeinek intézésére kiküld egy bi­zottságot. A népfőiskolai bizottság tagjai: az egyházkerü­let közgyűlése által kétharmadrészben az alkotó tagok kö­zül választottak, egyharmad részben pedig a kecskeméti református egyházközség által kiküldött tagok. 3. A szervezés munkájára és. az intézet igazgatására a következő irányító elveket állapítja meg: a) a népfőiskola olyan intézmény, amely a felnőtt kor határán lévő ifjúságot vallási, nemzeti és hivatásbeli szolgálatra neveli; b) a reformáus néppfőiskola célját úgy kívánja el­érni, hogy először is valláserkölcsi szolgálatra neveli, még pedig bibliásszellemű öntudatos református magyar embe­reket nevel, akik a gyülekezet vallási és gazdasági életé­ben, mint önkéntes munkások hűséggel szolgálnak. Evég­ből az ifjúságot közösségbe (internátusba) gyűjti, az élő szóból és a nevelő személyiségéből kiáradó erőkkel a nép­lélekből adódó szempontok és konuik szükségletei szerint öntevékenységre a legnagyobb gyakorlatiasággal neveli. Egyebekben pedig hivatkozik az egyetemes konvent 1911. évi május hó 6-án tartott ülésének 76. számú hatá­rozatára. 4. Ezeknek az elveknek alapján a népfőiskolai bi-

Next

/
Thumbnails
Contents