A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

10 1941, november 20. — 5. esi és szellemi birtokállományát, századok roppant tereibe benyúló erkölcsi latifundiumunk méreteit. Pár nappal ezelőtt kísértük utolsó útjára Farkas István tiszáninneni püspököt. Feltétlen és szenvedélyes magyarsága, a magyar földmíves népnek szinte bálványozása, a paraszti sorsnak éts életformának romantikus szemlélete és mély erkölcsi megbecsülése volt az ő szolgálatának alappillére. Hirtelen fellobbanó kedélye, tiszta lángban magasracsapó lelkesedése a pillanatok exponensévé tette. Nem kímélte az életét, az egészségét, mikor az egyházáról volt szó. Mikor az evangéliumot hirdette, ai lakodalmas vőfély vidámságával hívogatott; mikor halottat gyászoltunk, ő volt a legfájdalmasabb siratónk; haragjában Illés felháborodása tüzelt s mikor a hatalommal állott szemben, fejtartása a gályarabokéra emlékeztetett. Lehet, hogy a dolgokat másképen ítélte meg, mint sokan közülünk, de úgy ahogy volt, kedélyének állandó hullámzásaival, kicsorduló jóakaratával, szent hevüléseivel és kurucos lírájával a magyar embernek, a református prédikátornak, a mai közéleti vezetőnek, illetve mindezek egyik igen rokonszenves típusának felejthetetlen kifejezője volt. A tavasszal költözött el tőlünk Forgács Gyula skót missziói lelkész. Már fiatalon belekerült az egyház ébredési mozgalmaiba s e mozgalomnak hamar számottevő tagja, később egyik szervezője és vezetője, azután legjelentősebb elméletírója s végül viszszahuzódottságában is példaadó mestere volt. Lelki indulása a skót egyház ihletése alatt történt s ennek az egyháznak szolgálatában érte őt a halál. Közben a péceli gyülekezet megmunkálásával egyik legelső és legjelentősebb példáját adta az öntudatos és elvi alapon nyugvó magyar református gyülekezetszervezésnek. Mint a sárospataki egyházközség lelkipásztora és a főiskola lelkésze, rendkívüli erőfeszítéssel próbálta meg a magyar református lelki ébredés elveit egy ősi hagyományos gyülekezeti életre és egy öntudatos theológiai felfogásban sokszor másképen gondolkozó főiskolára alkalmazni. A vállalkozás túlságosam igénybe vette erőit s így átjött a skót misszió pompásan kialakított és a százados gyakorlat által kicsiszolt módszerű munkájába. A skót és a magyar egyház közötti kapcsolatnak egyik legfontosabb tényezője volt az a rokonszenv, amellyel őt fogadták odaát és az a bizalom, amellyel mi itt körülvettük. A dunamelléki egyházkerület egykori jegyzőjét siratja benne s nem felejti el, hogy Forgács Gyula dunamelléki mesterek tanítványa volt s mikor ő is nemzedékének egyik tanítómestere lett: elsősorban! a Dunamellék járt hozzá iskolába. Búcsúzás Az idén már nem látjuk az egyházkerület alkotó tagjai között legidősebb gondnokunkat Huszár Dezsőt. Alig volt fájdalmasabb búcsú, mint amelyben Vértesalja köszönt el tőle s ő el-